A múltkori hosszú hallgatásom alatt megszólalt a telefonom: kiválasztottak a hétfőnként jelentkező tévés krimisorozat egyik szerepére. (Mostanában a krimi bejön nekem, a Nimródbeli regényem, s most egy film…) Meg is történt a forgatás, szerb maffiást kellett játszanom, szerbül káromkodnom, és akcentussal beszélni a magyart. A rendező elégedett volt velem, de a legsajátságosabb dicséretet a testőreimet játszó kigyúrt, kopasz fazonoktól kaptam: azt mondták, hogy olyan félelmetes voltam a szerepben, hogy nem szivesen találkoznának velem össze egy sötét utcában. A film június elején kerül adásba az M1-en.
Holnap megyek Pestre, egy ottani szinházi szereppel kapcsolatos megbeszélélre, és akarok egy kis pesti lakást venni… bár sose szerettem igazán Pestet, mindig Miskolcot tekintettem a választott hazámnak. Ma is oda vágyom vissza.
Megrendelést kaptam egy új bűnügyi regényre, de nincs még valamirevaló ötletem, és nem is akarok leragadni ennél a műfajnál. Inkább másokat olvasok. Most fejeztem be Spirótól A fogság-ot: nehéz rá kategóriát találni, esetleg a: nem rossz illene rá. Igen. Nem rossz. De nem is jó.Nincs fénye Spiró sorainak: szürkés árnyalatok 6oo oldalon át.
Lea lányom már 2 hónapja Oroszországban táncol, e hó 2o-án jön haza. Már nagyon várom. Szereztem neki egy kiscicát, bizonyára örülni fog.
Ölel mindenkit, kiváltépp a Barátomat
Calvero