Harminc éve Magyarországon élő iraki származású trafikos, kőbányai családi vállalkozó, és egy ferencvárosi dohány-szaküzlet tulajdonosa számolt be arról a Népszabadság újságírójának, hogyan húzták ki a lábuk alól a talajt az új „trafikos-elit” létrehozói. Az összeállításból az is kiderült, kik a „bossok”, és hogyan működik ez a botrányos rendszer.

 

Iraki származású trafikos, aki harminc éve él Magyarországon, aki már túl van az első felinduláson, a következőt nyilatkozta Batka Zoltánnak, a Népszabadság újságírójának:
„- Ez mind politika. A politika döntött. Láttam én ezt már otthon is, hogy megy ez a politika. Azért mentem el onnan. Hiába voltam mérnök, Irakban nem kaptam munkát, mivel ellenzéki voltam, nem szerettem Szaddámot. Itt 23 évig voltam trafikos békében. Most majd megint azért nem kapok munkát, mert itt meg nem vagyok barátja ezeknek. Tudja, megmondom: nem lesz itt semmi. Egy hét-két hét, mindenki elfelejt mindent, itt a nyár, senki nem áll ki a trafikosokért. Az emberek most már itt is megbocsátják, hogy a nagyok, az erősek mindent elvesznek tőlük. Az arab mosolyogva legyint. Szerinte a megbocsátás a gyengék fényűzése. Gyengéből pedig manapság itt is egyre több akad.”

István, aki a rendszerváltás után sok válságos időszakot átvészelve, valóságos túlélőművészként hozta létre, védte meg és üzemeltette – idáig – családi vállalkozásként, főleg dohányt forgalmazó kis üzletét, egyebek között ezt nyilatkozta az összeállításban:
„- Tudja, nem is az fáj igazán, ami történt, hanem ahogy. Ez a szervezettség, ahogy precízen előre megtervezték és végrehajtották ezt a lenyúlást, és hogy ebben a vezetőink közül mindenki részt vett. Ez az, amit nem tudok megemészteni.”

A panelházak szélárnyékában meghúzódó üzlete „túlélte, hogy a közelben egy Tesco, egy Auchan, majd nemrég egy Aldi is nyitott. Előbb állateledelt, élelmiszert árult, majd a kilencvenes évek közepétől, ahogy a környékbeli áruházak felfejlődtek, úgy egyre inkább a cigaretta maradt a fő megélhetési forrása.”

A bolt-tulajdonos az új fejleményekről így mesélt:
„Nálunk csak a sarki CBA kapta meg a koncessziót, amelyik érdekes módon már januárban elkezdte a dohányosrészleg kialakítását. Erről tudtunk, mindenki természetesnek vette, hogy a CBA mindenképpen kap egy koncessziót. De hogy csak a CBA? Meg kell őrülni. Így már senkinek semmi esélye nem lesz a környéken a túlélésre, mivel ha csak a CBA-ban lehet majd dohányárut kapni, akkor mást is csak ott fognak venni a vásárlók.”

A vállalkozó ezt jósolja:
„- Egy évig, két évig még talán ki fogják húzni a kisboltosok, trafikosok, de utána mind be fog zárni.”

A Népszabadságnak nyilatkozó ferencvárosi vállalkozó, egy igényes, szép dohányáru-szaküzlet tulajdonosa akkor vesztette el a csatát, amikor a közvetlenül mellette lévő üzletet hónapokkal ezelőtt megvásárolta egy vállalkozó, aki el is kezdte felújítani a boltot. Nemrég kiderült, hogy ott rövidesen nemzeti dohánybolt fog nyílni. Lehúzhatja a rolót. A váltani kényszerülő hölgy arról is beszélt, hogy szerinte „világos, hogy merre tart a történet: nemsokára majd a tömény italokra is állami monopóliumot hirdetnek, majd azzal együtt lesz igazi bombaüzlet a trafik. B. Brigitta elmondásából is kiderül: a levajazottnak tűnő trafikpályázatok nemcsak átrendezték a piacot, de évtizedes emberi kapcsolatokat ziláltak szét.”

A Népszabadság összeállításában „a pesti trafikosok között terjengő történetek” alapján azt is leírta a szerző: „kirajzolódni látszik az új fideszes dohánykereskedelmi modell. A piramisszerű rendszer csúcsán áll a „boss”, egy nagy cég vezetője, vagy más befolyásos személy, fideszes kötődéssel, aki nem ritkán maga is nyert 5 koncessziót, ám alkalmazottai, rokonai révén valójában több tucat koncesszió felett diszponál. A dohánykereskedelemben teljesen járatlan trafikgyőztesek zömének ezután sem kell majd a lábát betennie az üzletbe. A vesztes trafikosok közül ugyanis kimazsolázzák a legjobb helyen lévő, szakszerűen, jól vezetett üzletek gazdáit, majd a trafikost átveszik alkalmazottnak, vagy bérleti szerződést kötnek vele.
A Lázár János által most javasolt 12 százalékos dohányárrés már elegendő bevételt fog hozni ahhoz, hogy abból a régi trafikos is kapjon valamennyit – legalább egy munkabért -, és a stróman koncessziógyőztes is profitáljon. A kézen-közön áramló bevétel zöme végül a „boss”-nál fog landolni, ami több tucat üzlet esetén évente százmilliós nagyságrendű összeget is jelenthet. Hogy onnan hová megy a pénz? Csak találgatni lehet” – áll az összeállításban, amelya szakmában közismert „bossról”, a Vietnámi Zoli bácsiként emlegetett válallkozóval kapcsolatos pletykákat is összefoglalja.
„A remek politikai kapcsolatokkal is rendelkező Vietnámi Zoli bácsi szerintük már hónapokkal ezelőtt toborozta a trafikosokat, kész tényként említve azt is, hogy a pályázat után változni fog az árrés, pedig az erről szóló jogszabályt Lázár János csak néhány napja nyújtotta be az Országgyűlésnek.”

„Az NDN döntése után, azonnal és hangtalanul működésbe lépett a gépezet. A trafikosoknál szinte az „eredményhirdetés” után rögtön megcsörrentek a magántelefonok – valakik, valahonnan tudták a magánszámukat -, a hívó nem mutatkozott be, csak elmondta: tudja, hogy a trafikos elbukta a pályázatot, akarja-e, hogy megoldják a baját?” – írta az összeállítás szerzője.

Forrás: STOP/Népszabadság