Patkányok rágják a kolbászból font  kerítést. Belülről minden kicsit más,írja mai szerzőnk, István, aki ápolóként dolgozik Ausztriában és úgy látja, hogy sehol még annyi ideges és lelkileg deformált emberrel nem találkozott, mint ott. Az igazság, szokás szerint, valahol az arany középúton lehet.

 

„Sokan próbálnak szerencsét külföldön, de nem mindenki találja meg azt. Én se állítom, hogy már megtaláltam, de nem reménytelen az eset.

Mindenki szeretne a saját régiójában megélni, de ha már tovább nem bírja a küzdelmeket, akkor nincs más út, váltani kell. Elmenni vagy maradni, ez itt a kérdés? És lehet esetleg mindkettő? Fából vaskarika! Mégis, százezrek csinálják ezt már évek óta. Ők a keletről-nyugatra munkába járók, de otthonélők fáradhatatlan tábora.

Hosszú évekig dolgoztam a mezőgazdaságban, de mikor azt láttam, hogy a sok gürcölés ellenére sem jutok egyről a kettőre, és már a család betevő falatja van veszélyben, váltottam. Egy jobb ágazatba, az egészségügybe. Röhej, nem!?

Ausztriáig jutottam

Egy ápolói kurzussal indultam nyugat felé, az ország észak-keleti régiójából (falun a munkanélküliség 60 százalék fölött). Ausztriáig jutottam, már hogy az ezeréves együttélés folyamatát fenntartsam, és legalább nincs is olyan messze.

Németet húsz évvel azelőtt tanultam a középsuliban, de meglepőn gyorsan visszajöttek az emlékek. Kezdésre legalábbis elég volt. Kerestem egy közvetítőt, és elmentem házi betegápolónak, hogy mégis lássanak otthon is, ha már itt nem találtam jobb munkát. Ennek már négy éve.

Kis országunkból közel 15 ezren dolgoznak hivatalosan hasonlóképp Ausztriában, kettő és háromhetes turnusokban, a családoknál, házi betegápolóként, tudtam meg nemrég az itteni statisztikusoktól. Ez azt jelenti, hogy havonta kb. 15 napot dolgozol, a többi napodat magad osztod be, vagy másképp, fél évet dolgozol, fél év szabadság.

Gondolhatnának otthon néha ránk is

A havi átlagkereset nettó 700€ + juttatások (pl. a gyerekekre, mivelhogy itt dolgozol). Természetesen beteg- és nyugdíjbiztosítás, stb. És ezt a pénzt általában mind otthon költjük el.

Aki tud számolni, már tudja, mire akarok kilyukadni. Igen ez havi 10,5 millió az országnak „ingyen és bérmentve”. Hogy nem sok! Forintban talán nem is, csakhogy ez euróban ennyi. És ezek csak az ápolók és csak Ausztriában. Talán gondolhatnának otthon néha ránk is.

Aki kint él, és ott is költi el a pénzét, az szerintem ne nagyon ugráljon, hogy így az ország, meg úgy. Aki tesz is valamit azért, hogy jobb legyen, annak lehet nagy szája, tőlem, kell a vita is, ha előbbre akarunk jutni.

De hol is van az az előbbre? Hogy tőlünk nyugatra. Szerintem ez egy nagy tévedés! Mindjárt el is mondom, miért.

Belülről kicsit más

Aki kimegy dolgozni, kint van saját lakása, munkahelye, az valamennyire beilleszkedik a társadalmi életbe is, és átlátja a helyi viszonyokat legalábbis kívülről. Igen, rend van és viszonylagos tisztaság, az emberek tudják a dolgukat, és meg is teszik. Mégis, sok kint élő írásában olvasom, hogy éreznek valami feszültséget az emberekben az anyagi jólét felszíni csillogása alatt.

Aki viszont együtt él velük, egy tető alatt, az belefolyik családi vitákba, megismerkedik közelről is ezekkel a feszültségekkel, még akár a hálószobatitkokkal is. Belülről egy kicsit minden más. A kolbászból font kerítést
alulról a patkányok rágják.

Sehol még ennyi ideges és lelkileg deformált emberrel nem találkoztam. Még otthon sem, pedig ott lenne miért. Panaszkodnak is az orvosok, olvasom a szaklapban, hogy egyre több a pszichiátriai eset.

Nem véletlen, hogy képes valaki egy egész török családot legyilkolni, vagy akár több mint hetven embert, és utána csak megvonja a vállát. Hogy nálunk is ez van? Ez is csak azt bizonyítja, hogy közeledünk a „nyugathoz”. Az, hogy ez a nyugati gazdaságon mégse látszódik, a príma egészségügyi ellátórendszernek köszönhető. Persze ez súlyos milliárdokba kerül. Annyira sokba, hogy ez már az ittenieknek is fáj.

Mégis, hol az igazság?

Valahol az arany középúton, mint mindig. Érzik ezt ők is, és némi elmozdulás is van a mértéktelen pénzhajszolás ellen, és az egészség védelmében. Én is személyesen részt vettem az egyik egészségbiztosító akciójában, ami arról szól: gondoskodj az egészségedről és fizess kevesebbet.

Aki nem dohányzik, rendszeresen mozog, nincs magas vérnyomása, vércukra, stb., vagy tud egy bizonyos időn belül javítani az egészségén, az 50 százalékkal kevesebb egészségügyi hozzájárulást fizet. Nem írtam el, tényleg 50. De jó lenne nálunk is, nemde?

Aki munkát szeretne találni külföldön, az előbb vagy utóbb találni is fog. És ezért még az országból se kell mindenképp elköltöznie. A nyelvtudás mindenképp előny, és a magyaroknak külön ajánlott is. Mert mi a nyelvünkben is extrák vagyunk. Maradjunk is azok, nem kell mindenben a „nyugatot” majmolnunk.

„Vizsgálj meg mindent! A jót tartsd meg, a rosszat vesd el!”