Érdemes tudni, hogy a finn  gyerekeket már óvodáskorban tanítják a tűz szeretetére. Én úttörőtáborban láttam meg először, mennyire szép, ha égig szöknek a lángok és szikraeső száll az ég felé. Közben a dalok: a „Diákkislány”, a „Krasznahorka büszke vára”, a „Szellő zúg távol” körülölelik az estét és különös búrát vonnak a lópokrócokon összebújó emberkék köré.

 

Putnokon, Tatán, Tardonán, Kácson éltem meg, vagy inkább éltük meg közösen ezt élményt, amit egész életünkben magunkban hordozunk.

A tábor, persze nem jött volna létre megszállott emberek nélkül. Nekünk vasgyári gyerekeknek istenáldása volt, hogy úttörőcsapatunkat öregcserkészek* szervezték. Ők voltak, akik felajánlották iskolánknak az a tapasztalatot, amit cserkészmúltjukban megszereztek és saját éves szabadságuk „rovására” táborba vittek minket. Előbújnak az emlékezet mélyéről a nagyszerű férfiak nevei: Réthy Aladár, Mátrai Gyula „Kesza”, a nótafa Gulyás Andor, vagy épp Ötvös Zoltán, de sorolhatnám még. Nagy tisztelettel hozzátéve mindegyikük nevéhez persze „bácsit”! Csomót kötni, faragni, sátrat verni tanítottak minket. Vizesárkot ásni úgy, hogy a rét gyeptégláit félrerakjuk, mert sátorbontás után, el kell tüntetni a tábor nyomait. Egész nap elfoglaltak minket. Ma is tudom a napirendet: „ébresztő, reggeli torna, mosakodás, öltözködés, sátorrend…” Napközben patakmedret mélyítettünk, lavorral a fejünkön troszkát hordtunk a tábor sárosabb útjaira, délután fociztunk. Ma is büszkén emlegetem, hogy tagja lehettem annak a csapatnak, amelyik fantasztikus Nagy Gyuri-Némethi-Földi csatársora révén hetest gurított a Földesről érkezett úttörőknek. Miközben zúgott-zengett a szurkolók kórusa: „Megláthatja bárki, aki rá kíváncsi, hogy nem lehet a vasasokkal, diósgyőri vasasokkal kiku-kori-cázni!”

De a legszebb mégiscsak a tábortűz volt. Amikor Putnok mellett egy augusztusi estén először megláttam, amiről a dal szólt, hogy lángok fölött „a csillagok milliója égő fáklyaként kigyúlt”.

Lehet szórakozni mások emlékein, gúnyolódni a letűnt időkön. De van, amit nem lehet elvenni tőlünk. Azt, amire a tűz tanított egy másik dalban: „égni kell annak, aki gyújtani akar!”

*A Vasgyári Fiúiskola akkori igazgatója, Vincze Pál engedélyezte az öregcserkészek „reaktiválását”. Adjunk hálát neki bölcsességéért és bátorságáért!