A T. Humán Kft. –t 1991–ben alapították azzal a céllal, hogy munkalehetőséget biztosítson a megváltozott munkaképességű embereknek. Tisztelt Szerkesztők! A foglalkoztatottak létszáma az alaípításkori néhány főről 1998–ra 400 főre emelkedett. A miskolci telephely 1994-ben került megvásárlásra, ahol a központi épületben több üzem és raktárhelység került kialakításra. Az állam pénzzel és kedvezményekkel támogatja az üzemet azért, hogy a beteg emberek dolgozhassanak és ezzel hozzájáruljon a rehebilitációjukhoz. Tehát minden szép és jó? Dolgozhatnak (betegségüktől függő intenzitással), pénzt keresnek, kikapcsolódhatnak és megbecsülik őket! Vagy nem? Kétműszakos munkarendben dolgoznak. A dolgozók egy része délelőttre, egy része délutánra jár dolgozni. Hat órában dolgoznak. A probléma az, hogy a munkáltató rákényszeríti a dolgozóit arra, hogy sokkal több terméket álítsanak elő mint amit hat órás munkaidőben el lehetne végezni. Ezt úgy éri el, hogy a szallag sebességét megnövelik és így kapkodva kell dolgozni a munkásoknak. Nincsenek tekintettel arra, hogy minden embernek más és más betegsége van és nem minden munkafolyamatot képesek elvégezni maximális teherbírással. Ki gondolná? Akkor miért foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű embereket? Hogyan csinálják meg mégis hat órás műszakban a normát (ami nincs is)? Egyszerűen! Hazaviszik a munkát. A ledogozott munkaidőn túl még otthon is több órát hajtogatják a tojásokban lévő papírt azért, hogy másnap képesek legyenek a szallag mellett dolgozni anélkül, hogy túl sok hibát kövessenek el és egyálatlán meg tudják csinálni a munkájukat. A szallag sebességét viszont nem veszik lassabbra, hiába kérik a dolgozók. Nemrég szúrópróba szerű ellenőrzés volt az üzemben. Megkérdezték a dolgozókat, hogy hazaviszik –e a papírokat és otthon is folytatják a munkát? A válasz természetesen az volt, hogy nem! Ha valaki mást mondana az az állásába kerülne!
Hatékonyak tehát ezek az ellenőrzések? Kétlem!
És ez csak a jéghegy csúcsa. Amellett, hogy otthon is több órát dolgoznak az emebrek azért, hogy a bent elvárt normát teljesítsék még meg is alázzák őket. A meósok (tisztelet a kivételnek, amiből sajnos nem sok van) minősíthetetlen módon beszélnek a dolgozókkal. Állat módjára kezelik őket. Egyfolytában ordibálnak és megjegyzéseket tesznek betegségükre, ezzel megalázva őket emberi mivoltukban. Nagyon sokan mentek már el az üzemből mert nem birták a meósok minősíthetetlen viselkedést. Aki mégis veszi a bátorságot és kiáll magáért, valami csoda folytán nem kap szerződést. Télleg így kell bánni a beteg emberekkel? Nem az lenne a fontos, hogy ezek az emberek amennyire lehet, teljes életet éhessenek az álltal, hogy dogozni járnak, pénzt keresnek és kikapcsolódnak? Mindennt megtesznek azért, hogy a vezetés állatal támasztott követelményeknek megfeleljenek, na de meddig bírják? Sajnos nem sokáig! Sokan nem is mennek el felvételre jelentkezni hiába van üresedés, mert az üzem rossz híre megelőzi azt.
egy olvasó