Ma kimondták végre, hogy furcsán fegyenc terrorista. Még nem a bíróság mondta ki… és ahogy a „Juszti” keveri a lapokat… és ahogyan működik, még várhatunk rá, hogy kimondják. De arra felhatalmazott személyek kimondták, hogy 2006-ban jogellenesen adta át a hadsereg a fegyvereket a rendőrségnek. Vágod Barátom: a hadsereget vetették be a lakosság ellen, rendőrségi közvetítéssel. És meglepődtek, amikor egy halottnak vélt tank megindult ellenük.
Neked nyolc. Vagy hat… vagy öt… nekem Ötvenhat.
Nem , nem Ötvenhat, csak ötven évvel később annak reinkarnációja (itt biztos, a „…náci…” szótöredéket emelik ki mondatomból a még ma is létező gondolati cenzorok. Így lehet a „reinkarnáció” szóból „nácit” csinálni… Nyírőből fasisztát, Dörnerből újnyilast, satöbbi.)
De ne legyünk telhetetlenek. Érjük be azzal, ami van. Engem megvertek a rendőrök 2006 október 23.-án az utcán. Amikor, kivételesen nem szúrtam szemet senkinek, nem törekedtem arra, hogy szem előtt legyek. Miközben pedig tanult szakmám, hogy szem előtt legyek(vagy ne legyek, ez itt a kérdés…) És elvesztettem az állásomat, mert kimondtam: furcsán fegyenc terrorista.
Nista. (Ez szerbül van.)
Nem, nem akarok elégtételt, pláne nem bosszút. S főleg nem hosszút beszélni elbukott emberekről s ideológiákról („Ideológia” magyarul: ide a lóvét, és oda állok, ahova akarjátok.) Hogy kimondták az igazságot, ez nekem elég, nekem, kinek nem lőtték ki a szemét, a szemét… Szegény gergényit is hagyják nyugodtan ülni a kétmilliós nyugdíján… nem kell már a vér. Nem kell „szemet szemét”. Ezek úgyis egymást fedezik, mint a sün.
Nem kell több kilőtt szem.
Nem kell több vér.
Calvero, a paci pista… bocs’, elírás. helyesen: pacifista