Egy huzamosabb idejű futás után szinte hullámokban önti el az embert az öröm – és ez több mint annak az érzése, hogy „végre megérkeztem” Ez az érzés egyáltalán nem a véletlen műve, vagy képzelgés.
Az emberek erőteljes fizikai aktivitás
után feldobott hangulatról, örömérzetről számolnak be, ez a „futók gyönyöre”. A feldobottságot a természetes fájdalomcsillapítók, az endokannabinoidok váltják ki.
David A. Raichlen amerikai tudós és kutatócsoportja szerint ez a fajta biológiai jutalom csak azokra az emlősfajokra korlátozódik, amelyeknek túlélésükhöz és fejlődésükhöz az emberhez hasonlóan nagy állóképességre volt szükségük.
A kutatók tesztjeikben embereknek, kutyáknak és vadászgörényeknek kellett fél órán át futópadon futniuk. Ezt követően vérmintát vettek tőlük, és mérték vérükben az endokannabinoidok mennyiségét.
Ahogy várható volt, mind a kutyák, mind az emberek esetében megnőtt a vegyület koncentrációja a vérben. Amikor azonban a keveset mozgó vadászgörényeket vizsgálták, kiderült, hogy a görények vérében 30 perc futás után sem emelkedik a vér endokannabinoid tartalma.
Az Arizonai Egyetem tudósai úgy vélik, hogy az evolúció során a hosszú távú futásra való alkalmasság segítette vadászó-gyűjtögető elődeinket életük fenntartásában. Elképzelésük szerint a természetes kiválasztódással kapcsolatos, hogy az előnyös viselkedést támogató örömérzet jutalomként megjelent egyes emlősfajoknál, így az embernél is, míg más emlősfajoknál erre nem volt szükség.