A népszámlálás előzetes adatai megerősítik  a korábbi híreket: tízmillió alá csökkent Magyarország népessége. Utoljára 1960-ban voltunk ilyen kevesen. Bevándorlók nélkül még rosszabb lenne a helyzet.

 „A csökkenő lakosságú megyék közül érdekes módon Hajdú-Bihar fogyatkozott a legkisebb mértékben – a csökkenés még az egy százalékot sem éri el.” Ez nem véletlen a lakosság összetétele, és végzettségi és gazdasági mutatói miatt. Bárki megfigyelheti a világban hol nagy a születés India, Afrika, Kína. Az országon belül leginkább Hajdú-Bihar meg Szabolcs.

Az elvándorlás viszont nagyon nagy, és leginkább a tanultak mennek, ami nagyobb baj mint a népesség fogyás, mert az iskolázatlan munkanélküli nem születik meg kisebb baj.

A helyzet valójában sokkal rosszabb, mert senki sem tudja, hány százezren / millióan élnek és dolgoznak tartósan külföldön, és csak egy bejelentett lakcimük van itt… Nekem pl. 24 éve…

Népszámlálóbiztos egy háromgyerekes budapesti családnál segít a kérdőívek kitöltésében

Tavaly ősszel volt az első olyan népszámlálás, amelyet már az Európai Unió tagjaként rendeztek Magyarországon. Az ENSZ ajánlásainál szigorúbb uniós jogszabályokat is be kellett tartani. A csaknem 40 ezer számlálóbiztos mintegy 4,4 millió lakást keresett fel, kétmillió ember interneten töltötte ki a kérdőívet – erről Vukovich Gabriella elnök beszélt a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) tájékoztatóján.

Egyelőre csak néhány fontosabb előzetes adat áll rendelkezésre. Az „előzetes adat” annyit tesz, hogy a kimutatások nem a kérdőívek feldolgozása, hanem az összeíráskor kapott információk alapján készültek.

A népszámlálás „karmestereként” – azaz operatív vezetőjeként – bemutatott Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese elmondta, hogy Magyarország lakossága „2011 október elsején nulla órakor” nem egészen 9 millió 982 ezer fő volt. Ez 2,1 százalékkal kevesebb, mint az előző, 2001 februári népszámlálás alkalmával.

A KSH helyszínen kiosztott kiadványából is kitűnik, hogy az ország népessége 1981 óta folyamatosan csökken. Egész egyszerűen kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. Ráadásul növekszik a természetes fogyás mértéke, ami az 1990-es évtizedben átlagosan 33 ezer, 2000 után már átlagosan több mint 35 ezer fő volt évente. Németh Zsolt szerint a folyamatos népességcsökkenés az uniós országok közül nálunk tart a legrégebb óta.

A magyarországi népesség nagyjából 1960-ban volt a mostani szinten. (Akkor 9 millió 961 ezer embert számláltak össze.) Tehát ott tartunk, ahol ötven éve.

Bevándorlás nélkül még elszomorítóbb lenne a kép. Igaz – jegyezte meg Németh Zsolt –, a „nemzetközi vándorlás jelentős nyeresége” is csak kevesebb mint felét tudta pótolni a természetes fogyásnak.

A megyék közül a tíz évvel ezelőtt állapotokhoz képest csak Pest és Győr-Moson-Sopron mutat gyarapodást (12,8, illetve 2,4 százalékkal), a legnagyobb veszteséget Békés megye kénytelen elkönyvelni. A Viharsarokban kereken kilenc százalékkal élnek kevesebben, mint az előző felmérés alkalmával.

A már említett győri térségtől eltekintve a tehetősebbnek tartott dunántúli megyékben is három-négy százalék körül mozog a népesség fogyása. A csökkenő lakosságú megyék közül érdekes módon Hajdú-Bihar fogyatkozott a legkisebb mértékben – a csökkenés még az egy százalékot sem éri el.

Bár a főváros lakossága is csökkent (méghozzá 2,3 százalékkal), tovább erősödött az a folyamat, hogy a népesség Közép-Magyarországra koncentrálódik. Ma már a lakosság csaknem háromtizede Budapesten vagy Pest megyében él.

Erősödött az a tendencia is, hogy a nemek aránya egyre inkább eltolódik a nők javára. A férfiak 47,2 százalékot tesznek ki, a nők 52,8-at. 2011-ben az ezer férfira jutó nők száma 1117 volt, 2001-ben ennél 15-tel kevesebb. Változatlanul Budapesten a legkedvezőtlenebb a nemek aránya: a fővárosban 1210 nő jut ezer férfira.

A lakásállomány csaknem nyolc százalékkal növekedett a 2000-es évtizedben. Németh Zsolt az elkeserítő demográfiai adatok kevés pozitív hozadéka közé sorolta, hogy „kicsit szellősebben élünk”. A népesség fogyása és a lakásállomány növekedése azzal járt, hogy hat százalékkal csökkent az úgynevezett laksűrűség: jelenleg száz lakott lakásra átlagosan 251 ember jut.

Az elmúlt tíz évben három négyzetméterrel nőtt a lakások alapterülete: a városokban átlagosan kettő, a községekben öt négyzetméterrel nagyobb lakásokban élnek az emberek. Továbbra is Budapesten találhatók a legnagyobb arányban kis alapterületű lakások. A fővárosban a lakásállomány közel ötöde 40 négyzetméteresnél kisebb. A városokban a 80 négyzetméteresnél kisebb lakások vannak többségben, a községekben viszont azok, amelyek legalább 80 négyzetméteresek vagy nagyobbak.

Az Index februárban adta hírül, hogy a háttérben folyó lobbiharcok miatt jelentősen késik a népszámlálási adatok feldolgozása. Németh Zsolt a tájékoztatón közölte, hogy – ami az előzetes adatok közzétételét illeti – az európai középmezőnyben vagyunk. Ígérte, hogy a KSH „szűk éven belül” elkezdi nyilvánosságra hozni a végleges adatokat. Virágh Eszter népszámlálási szóvivő kérdésünkre állította, hogy a csúszás csak néhány hónapos.

A szóvivő beszámolt arról is, hogy nem éri el az ezret azok száma, akik az elvileg kötelező részvétel ellenére megtagadták az adatszolgáltatást.
www.nol.hu