„Az ügy” nyugvópontra jutott: sikeres véget ért az Önök számára. Mi sem tartjuk kudarcnak, mert Önök nem minket, hanem történelmünket győzték le azáltal, hogy egy talán soha vissza nem térő lehetőségtől, igazságtételtől fosztották meg magukat. Az igazi pofont ugyanis az 1956-os forradalom kapta a sikerben osztozó „politikamentes” fórumoktól (az iskola személyzete, a „politikamentes” pártok, stb.) és a járókelőktől gyűjtött aláírásokból származóan, akik többségének kevés, vagy semmilyen fogalmuk sem volt arról, mit írnak alá. Illetéktelenek voltak. Illetékesnek a tanári kar tekinthető leginkább. 1922-ben Miskolc város Nagy Lajos király, II. Rákóczi Ferenc és Fráter György nevét terjesztette fel és miniszteriális szinten nyerte el az 1729 óta működő iskola – személyről elnevezett nevét. Akkor nem az utca embere döntött, hanem felelős testület, a fontosnak tartott kérdésben. Persze, ha nem kell példakép, csak egy varázs szó, akkor helyben vagyunk, Önök nyertek. Ami Széchenyi és 1956 szellemiségének tiszteletét illeti Önök részéről – ha őszinte vallomás, megköszönjük. A ma ott tanulók nagyszülei is többnyire gyermekek voltak a forradalom idején. 33 évig ellenforradalomként élték meg 1956 őszének eseményeit. A megtorlás szörnyűségeinek feltárásáért, a súlyosan megsérült emberi lelkek megvigasztalásáért a rendszerváltástól napjainkig alig valamit tett a mindenkori ország vezetés. A forradalom tisztaságát és szentségét kellően nem tudatosító történelemoktatás miatt, hiányos nemzet tudattal nőttek fel korosztályok. Ráadásul tudjuk, hogy a diák és a szülő egy iskolában kiszolgáltatott. Ezt a néhány kiragadott gondolatot tekinthetik egy kifutó nemzedék véleményének. A győztesek baráti jobbját illő tisztelettel megköszönve kérjük, ne nyújtsák felénk. Mi más korban születtünk, másként éltük meg a világot, de megéltük a múlt század magyar csodáját. Ez a mi generációnk – nem megvásárolható – egyre fogyó tanúinak hitvallása. Mi adni akartunk Önöknek valamit, hogy szebb legyen a világ, „vadócba rózsát oltani”. 1956. októberére emlékezni pedig egyedül fogunk, egy-egy szál virágunkat a forradalmi igazságtételtől megfosztott példaképünk emléktáblája alá fogjuk helyezni.

DR. VÁRHEGYI ZOLTÁN, A SZÉCHENYI ’56 EMLÉKBIZOTTSÁG NEVÉBEN