A miskolci versenyző a vidi.hu csapatában ért el szenzációs eredményt. 166 km futás, 9500 méter szintkülönbség, mindez valamivel több mint 22 óra alatt.

UTMB with Németh Csaba from angelday on Vimeo.

 

Ritkán számolunk be a székesfehérvári labdarúgó(bajnok)csapat hivatalos honlapján terepfutóversenyről, most azonban kivételt teszünk, hiszen a miskolci Németh Csaba, a vidi.hu csapatában ért el fantasztikus eredményt.

Európában – és talán a világon – az UTMB a legnagyobb és legnehezebb viadal a kategóriájában. Az útvonal 166 km hosszan, 9500 m szintemelkedéssel vezet az Alpok legmagasabb hegycsoportja, a Mont Blanc vonulata körül, a híres Grand Random Tour du Mont Blanc útvonalán. Három ország földjén visz – két napon keresztül – több ezer láb dobogása Európa egyik leggyönyörűbb futómezsgyéjén.

Az első versenyt 2003-ban rendezték: az alig több mint 600 versenyzőnek csupán a tizede ért célba az akkor még „csupán” 153 km hosszú, 8000 m szintemelkedéssel megtűzdelt versenyen.

Néhány évvel később a résztvevők száma már a 2000 főt is meghaladta, és habár a szervezők mind a távot, mind a szintemelkedést növelték, az egyre felkészültebb sportolóknak már több mint a fele ért sikeresen célba.

Az Ultra Trail Tour du Mont Blanc igazi, rangos világversennyé nőtte ki magát, mely meghatározó eseményévé vált az ultrafutás – azon belül is a terepfutás – történetének.

2011-ben Kilian Jornet a SALOMON TEAM versenyzője ismét megnyerte az Ultra Trail Tour du Mont Blanc ultra terepfutóversenyt. A 23 éves spanyol futófenomén fantasztikus, 20 óra 36 perc 43 másodperc alatt teljesítette a 166 km-es távot. A hatalmas tempó ellenére az UTMB történetének legszorosabb befutója volt az idei, hiszen Kilian csapattársa, Iker Karrera Aranburu (20:48:30) érkezett a második-, és Sebastien Chaigneau (20:55:51) a harmadik helyen.
Német Csaba – a vidi.hu versenyzője – óriási futással a világ legjobbjai után, a 4. helyen érkezett célba, ezzel minden idők második legjobb magyar eredményét elérve a legendás versenyen.
Fontos megemlíteni, hogy míg az első három helyen profi sportolók értek célba, addig Csaba a munkája mellett, jóval szerényebb körülmények között készül a versenyekre.

Az UTMB idei versenyét 72 nő és 1059 férfi teljesítette, ami a közel 2300 indulót tekintve jelzi, hogy milyen hihetetlen erőpróbáról van szó.

A vidi.hu interjúja Németh Csabával:

– Hogy lesz valakiből Magyarországon ultra terepmaraton futó, hiszen ezen a versenyen olyan szintkülönbségek vannak, melyekre itthon nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen felkészülni?

Így van, ez azonban egy hosszabb folyamat, amíg elér az ember oda, hogy ilyen távot és ilyen szintkülönbséget teljesítsen. Körülbelül 5-10 év, amíg sikerül az átlagos maratoni futástól eljutni a 100 km-es távig, vagy még annál is tovább. Abból a szempontból mindenképp szerencsés vagyok, hogy a Magas-Tátra viszonylag közel van hozzám, ott sokat tudok futni. Természetesen messze nem tudunk annyit gyakorolni, mint a profi versenytársak, de azért annyit hazai körülmények között is tudunk edzeni, ami elég ahhoz, hogy teljesítsük a versenyt.

– Egy ilyen versenynél a fizikális vagy a mentális felkészülés a fontosabb a számotokra?

Úgy fogalmaznék, hogy ez egy három lábon álló dolog. Nagyon fontos az energiai kérdés, hiszen több tízezer kalóriát is elégetünk egy ilyen verseny során, és ezt az energiát valahogy be kell vinni a szervezetbe. Szintén fontos dolog az ember vázrendszere, tehát az izmok, csontok hogy bírják ezt a terhelést. A harmadik pedig a mentális rész. Ez a legfontosabb, durván 80%-ban az ember mentális felkészültsége a döntő, a fizikális oldala ehhez képest eltörpül. És hogy miért? Ha az energia megborul, abból vissza lehet jönni, ha a vázrendszer megborul, abból is vissza lehet jönni, de ha a mentális képességek borulnak meg, abból már nem lehet visszajönni. Jó példa erre, hogy aki már futott hosszabb távot, az tapasztalhatta, hogy volt amikor nagyon nem ment, volt amikor remek eredményt ért el, pedig a láb az nem változik, csak a gondolatok.

– Egy átlagember számára már az is megterhelő, ha 24 órát alvás nélkül kell kibírnia, ti pedig minimum 22 órát futtok végig nehéz terepen.

Itt van egy szintidő, amit a mezőny végére terveznek, ez körülbelül 46 óra. Akik az elején végeznek, azok nagyon profik, ők végig képesek azonos szinten futni. Itt a nagyobb elismerést azok érdemlik, akik a mezőny végén végeznek, hiszen éjszaka van a rajt, tehát futnak egy éjszakát, egy nappalt még egy éjszakát és még egy nappalt, hogy aztán a harmadik éjszakán célba érjenek. Mindezt alvás nélkül. Itt kap hatalmas szerepet, amiről az előbb beszéltünk, vagyis a mentális felkészültség. Az ember fizikálisan nagyon sok mindenre képes, a határ ott van, ahol elképzeljük.

– Mire gondolsz, miközben több órát is futsz ilyen terepen, akár teljesen egyedül is?

Általában nem szoktam magammal vinni órát, tehát nem figyelem mennyi idő telt el, inkább csak érzékelem az idő múlását. Ilyenkor jobban képes vagyok befelé fordulni, jobban meghallom például a hangokat. Érdekes helyzet ez, amikor egyedül futok, kicsit meditatív állapotba kerülök. Bizonyos kérdésekre megtalálom a választ. Közelebb kerülök a természethez. Sokat tanulhat az ember önmagáról, a természetről, a külvilágról. Nem szoktunk unatkozni futás közben, hagyjuk, hogy a gondolataink szabadon kalandozzanak a belső világunkban. Talán a legjobb mondat erre, hogy amikor egyedül futunk, akkor semmi más nincs, csak kalandozunk a belső gondolataink között.

(forrás: futo.blog.hu, terepsport.hu, futanet.hu, trekker.hu)