Az van, hogy a kert is veszélyes üzem. Persze, azt mindenki tudja, hogy a metszőollóval és a különböző vegyszerekkel nem árt óvatosnak lenni. Ettől még nem kérnék a családomtól veszélyességi pótlékot a kerti munkák végzésekor. Egyébként jó fejek, mert mindig megszavazzák nekem az extra juttatást (ez általában valami „nélkülözhetetlen” kerti- vagy háztartási eszközben szokott megtestesülni).

Na, de vissza veszélyekhez! Hogy kinek mi a legveszélyesebb az egyén függő. Én a méhektől, pontosabban a méhcsípéstől rettegek. Ezekkel a szorgos és divatosan csíkos kis lényekkel való találkozás, ugyanis heves allergiás reakciót vált ki belőlem. Hiába van kéznél az életmentő felszerelés – steril fecskendő, tűvel és a hozzátartozó kálciummal – senki nem hajlandó belém döfni tűt, ezért az incidens az ügyeletes kórházban szokott végződni.

A kis csíkos dögök elleni védekezést még nem sikerült kidolgoznom. Védőruhában nem igazán praktikus kertészkedni és füstölni sem lehet egész álló nap és a távoltartási végzés sem segít. Éppen ezért, egy-egy méh megjelenésekor, a „szégyen a futás, de hasznos” szellemében, olimpia aranyéremre jogosító sprintet nyomok a kertben, az alkalomhoz illő hanghatások kíséretében. Rettegésemet, a legjobb pr sem tudja csillapítani. Tudom, hogy hasznos kis állatok és Rumcájsz is meghitt viszonyban volt velük. Hiába, semmi sem segít.

Szóval, a méhek nem barátaim. Neked ki vagy mi a legnagyobb kerti ellenséged? És hogyan védekezel?