Amikor ennek az esztendőnek a márciusában egy feledhetetlen hangulatú beszélgetést – interjút – sikerült összeeszkábálnom Dr. Tompa képviselővel, – egyebek között – kiderült: abban sincs közöttünk egyetértés, hogy a rendszerváltozás elmúlt két évtizedében bekövetkezett versenyhátránya Miskolcnak és térségének elsősorban minek, illetve kiknek a felelőssége? Mindez még a szocializmus mikro- és makroökonómiai összeomlásának a következménye? Talán a nyolc esztendős Kobold éra a felelős? Vagy a még ennél is hosszabb szocialista városvezetési közreműködésért szívunk még mindig, bár  egyre kétségbeesettebben?

A Heti válasz Lábbal szavaznak című minapi cikke a belső népességmozgást a regionális és kistérségi fejlődéssel, versenyképességi mutatókkal együtt vizsgálja. És ha a fenti kérdésekre nem is ad választ, legalább még jobban elkeseríti a Szinva-völgyi lokálpatriótát.

” Minden költözéssel megszakadnak családi szálak, magukra maradnak idős szülők, ráadásul az amerikai típusú, gyakori, hullámokban jelentkező vándorlás azzal jár, hogy egyes városok, térségek gazdasága és demográfiája összeomlik, a lakosság jelentős része a robbanásszerűen fejlődő új központokban keres menedéket. Így lett katasztrófa sújtotta övezet a népességének több mint felét elveszítő Detroit, az amerikai nehézipar egykori fellegvára, és hasonló sors várhat az észak-magyarországi iparvárosokra, Miskolcra és Ózdra is. A rozsdavidéknek számító Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakossága a rendszerváltás óta 90 ezer fővel (több mint tíz százalékkal) csökkent.”

A hetilap szerint a belső népességmozgás nyertesei között a fővárosi régió kistérségei – például a szentendrei, a gödöllői, a veresegyházi, a pilisvörösvári – mellett, az egyre inkább magyar Floridának számító Velencei tó mellé, a Balaton keleti partvidékére, a hévízi kistérségbe, Győr, Kőszeg és Sopron környékére vándorolnak a magyarok. Miskolc mellett, egyébként Szeged, Debrecen, Pécs és Nyíregyháza régiójának népességmegtartó ereje is, eltérő fokozatban ugyan, de elégtelen a cikk szerzője szerint.

Jellemző adaléka a legújabb kori népesség vándorlásnak: a gyorsan gyarapodó országrészekben gomba módra szaporodnak az alapítványi óvodák és iskolák, amelyekben nem ritka a sok tízezer forintos havi (!) tandíj. Ugyanakkor nem kell mondani, hogy más részeiben az országnak a csökkenő gyereklétszámok miatt pedagógus elbocsátások, iskolabezárások vannak napirenden.

A régiók és az egyes városok közötti versenyben – a városversenyben, ahogy a szakirodalom írja – a leszakadó félben lévők számára a feldolgozóiparban, a jóléti, vagy az egyéb munkahelyteremtő szektorokban, a kereskedelemben, az ingatlanügyekben, az informatikai szektorban kell, úgynevezett mobil befektetéseket telepíteni. A magasan képzett, versenyképes tudású, magas jövedelemmel rendelkező „humán erőforrásokat” nem egyszerűen tudni kellene megtartani, de egyenesen máshonnét kellene tudni ide vonzani. A költségvetési forrásokért, a közintézmények idetelepítéséért folyó küzdelemben is eredményesnek kellene lenni… Az eredményesség negyedik feltétele a szakirodalom szerint pedig az úgynevezett figyelemkeltő események, a kulturális sport, politikai rendezvények számának a gyarapítása.

Mindenesetre sem a városverseny miskolci pozícióit, de az azt alapvetően befolyásoló várospolitika lelki, higiéniás állapotát sem javítja, ha a kormányhoz közel álló lap szerzőjének Miskolcról még mindig az ipari – civilizációs összeomlás, meg a rozsdaövezet jut az eszébe.