379-en voltak, – hogy stílszerűek legyünk – a Tanácsház téren, az MSZP egész Észak-Magyarországnak szóló tüntetésén. A tüntetők között – ezt tényleg csak az érdekesség kedvéért, minden politikai hátsószándék nélkül írom – jelen volt Básti elvtárs – a Kádár korszak legendás helyi szakszervezeti vezetője – és maga Dudla elvtárs – az egykori legelső titkár, innét a megyéről – is. A parkolóba viszont egyszerre érkeztem a szendrődi „Bandi travel” piros fehér nagy buszával. A buszból legalább nyolc igazságát kereső nyugdíjas nyomult által a villamos síneken a tüntetés helyszínére, hogy de rögvest a FIDESZ hatalom arcába nézhessenek.

A város legfontosabb épülete előtt diszkrét kis emelvényről szólt a Bella ciao, azaz az „Eljött a hajnal, elébe mentem” című olasz világsláger. Akarom mondani partizándal.

 

Úgy láttam, itt inkább bíztatásra van szükség, az ironikus pislogások helyett.

Miközben az egykori MSZP szóvivőt, a helyi érdekeltségű Rákay Philipet hallgattam, Wittgenstein jutott az eszembe:” a szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van.” A mi Nyakónk, anélkül, hogy egyszer is lesütötte volna a szemét, eldöntendő kérdésekkel bombázta azokat, akik még mindig komolyan veszik őt. Úgymint:” Hazudik a kormány?”, vagy: „Orbán betartotta az ígéreteit?” Néhány pillanatra csak akkor szabadulhattunk meg tőle, amikor hangfelvételről Demeter Ervint idézte, amint az új kormánymegbízott a választások előtt, éppen a rendvédelmi dolgozók javadalmazásait védte. A Hír TV ihlette bejátszás aratta az első hangos sikert.

Majd szavalat következett: fiatal lány, a forradalmár költőtől, Petőfitől olvasott föl.

A hangulat ványadttá vált. Ám ekkor István, Attilát szólította az emelvényre.

Attila öt darab ovációt kasszírozott. Az elsőt akkor, amikor a szocialisták céljaként a teljes foglalkoztatottságot jelölte meg. A másodikat akkor, amikor minden magyar családba követelt legalább egy keresőt. A harmadik hangos helyeslésnél ezt mondta:”Orbán Viktort pedig el kell zavarni!” A negyedik ováció akkor tört ki, amikor Gyurcsány Ferenc legfőbb riválisa kijelentette a miskolci platánok alatt:”Orbán Viktor még nem tudja, de vesztett!” Az ötödik ovációt azon hosszú magyar mondatok után kapta Mesterházy, amikor az őszinteségről, mint a magyar politika keretéről értekezett, majd, mint egy francia tőröző, villámgyorsan odaszúrt:”a választóknak már a kétharmada mondja, hogy rossz irányba mennek a dolgok.”

Ezután az értelmes önkorlátozás nélküli Nyakó, a földönfutóvá vált közmunkásokat vette a szájára. Hirtelen a négy gyermekes Komjáti Imre vegyészt hívta a színpadra. Aki elmondta, hogy neki hat gyermeke van. Komjáti úr ezután, arra szólított fel, hogy” szoruljon ökölbe minden kérges munkástenyér!” A borsodi vegyész, lehet terápiás okokból, a rég elfeledett Váci Mihályt is idézte.

Valószínűleg nem kellet volna Dr. Vargának mindezek után ezen a rendezvényen verbálisan is megnyilvánulnia. Mindenesetre megtette. Kriza, Mengyi és Demeter, ahogy ő mondta, a helyi helytartótanács legkésőbb őszi elzavarását vizionálta. Dr. Vargára való tekintettel, ma többet nem idézünk tőle.

Az időközben majdnem négyszázasra dagadt tömeg ezek után megfordult. Ha jól láttam, a keddi miskolci demokráciagyakorlat tömegei élére Attila mellé, maga Szanyi kapitány állott. Ketten – és mellettük még sokan mások – fogták a hosszú vörös drapériát, amelyen a következő felirat volt olvasható:”Munkát, kenyeret!”

Amúgy nincs forradalom. Hétköznap van: ahol a szempontok igencsak rövid távúak. A politikai alternatívák pedig szégyenteljesek.