Ha nem lenne olyan rohadt drága a színházjegy …

Szóval, egyszer a feleségemmel bementünk a városba, és bepillantottunk egy
kis üzletbe. Öt percet sem voltunk benn, és kijövet láttuk ám, hogy egy
közterület-fenntartó írja vadul a büntetőcédulát. Már éppen rakta volna bele
a kis kék zacskóba, amikor odaértünk, és megszólítottam:

– Ne szívass már, köcsög, mi lenne, ha egyszer tekintettel lennél egy idős
állampolgárra is … – de csak szerelte be az ablaktörlő alá az üzenetét.
Akkor le-rohadtfasiztáztam, mire lila lett a feje, és írt még egy
feljelentést, hogy a gumik is kopottak. Még le is fényképezte őket.

Ezután szarjankónak neveztem. A feje még lilább lett, a másik üzenetet is
beerőltette az ablaktörlő alá, és elkezdett írni egy harmadikat, a fene
tudja miről. Akkor le-buzispicliztem. És ez így ment vagy húsz percig. A
közterületes feje egyre lilult, a kék borítékok egyre szaporodtak.

Mindez egyáltalán nem zavart engem és a feleségemet. Mi ugyanis busszal
jöttünk be a városba. Minden napra kitalálunk valami izgi kis kalandot, hogy
ne teljenek annyira unalmasan a napjaink. Nagyon fontos ez a mi korunkban !!