Tisztelt Praxis blog és kedves olvasók!
Szeretnék felháborodásomnak hangot adni. Az elején azért azt is elmondanám, hogy magamat is hibásnak tartom a történtek miatt, ennek ellenére tarthatatlan az az állapot, amely némely kórházakban eluralkodott.Egy elég komplikált műtét miatt voltam kénytelen befeküdni az egyik budapesti intézménybe. A beavatkozást altatásban végezték, eléggé féltem, de az orvosok nagyon kedvesek és figyelmesek voltak, végig nyugtattak, bátorítottak. Tényleg nem tudok rosszat mondani róluk, persze nem is akarok. Az viszont, hogy a kórházban milyen alacsony szinten van a biztonság, egész pontosan a személyes tárgyak biztonsága, az valami félelmetes.
Mivel elég hosszú, közel egy hetes kórházi tartózkodásról volt szó, ezért magammal vittem a telefonomat, a laptopomat, hogy a műtét előtt és után a lábadozás ideje alatt is tudjam intézni a dolgaimat, a munkám egy részét meg tudjam csinálni. Ezen kívül körülbelül 30 ezer forint volt a tárcámban, ebből óhajtottam a paraszolvenciákat finanszírozni. Mindenre nagyon odafigyeltem, ha csak a mosdóig kimentem, bezártam a szekrényembe mindent gondosan, jobb félni, mint megijedni alapon. Nem is volt semmi gond az első két napon(ennyivel előbb kellett ugyanis befeküdnöm, a műtét előtt vizsgálatok miatt).
Eljött a műtét napja, délelőtt 9 órára voltam kiírva. Mivel szerettem volna biztonságban tudni az értékeimet, ezért szóltam az egyik nővérnek, hogy ha van rá lehetőség, akkor szíveskedjenek elhelyezni a dolgaimat valamilyen trezorba, mert nem szeretném, ha addig valami elkallódna, ameddig nem leszek bent a kórteremben. A nővér nem volt flegma, vagy rosszindulatú, simán elmondta, hogy sajnos ő ezt most nem tudja elintézni, de ne aggódjak, ha bezárom a szekrényebe, onnan sem fog elveszni semmi.Próbáltam még egy kicsit győzködni, hátha sikerül mégis valamit kiokoskodni, de sajnos nem sikerült. Úgy voltam vele, hogy bezárom és bízok benne, hogy tényleg úgy lesz, ahogy mondja és mindenem meg lesz a műtét végén is.
Lezajlott a beavatkozás, visszatoltak a kórterembe, ahol fel is ébredtem szerencsére. Voltak fájdalmaim, de szinte az első gondolatom, amikor magamhoz tértem a kábaságból az értékeim hogyléte volt. Nem vagyok anyagias, de az aggodalmam kiderült, hogy egyáltalán nem volt hiábavaló. Azt hittem elájulok, amikor magamhoz tértem és észrevettem, hogy nyitva van a szekrény.Megpróbáltam felülni, ami nem ment könnyen és akkor láttam, hogy a szekrény tárva nyitva áll ás teljesen üres. mialatt műtöttek a szekrényt felfeszítették és mindenemet elvittek, laptopot,pénztárcát, telefont, mindent. Egyedül az irataimat hagyták ott. Teljesen kétségbe estem.Még ketten voltak rajtam kívül a kórteremben, de ők sem voltak bent végig, nem láttak semmit, nem tudtak az egészről. Az egyiküket megkértem, hogy azonnal szóljon a nővérkének.
A nővérke jött és amikor meglátta a helyzetet ő is kiakadt. Először elkezdett szabadkozni, hogy ez egyszerűen hihetetlen, majd mondta, hogy mennyire sajnálja. Valahogy nem éreztem úgy, hogy ezzel ki lennék a vizekből. Végül elég nagy kavarodás lett, jöttek mentek az emberek, én meg teljesen ki voltam készülve. Persze nem találtak meg semmit, vagy 300 ezer forintnyi kár ért.A kórház és én megtettük a feljelentést (egyelőre semmi eredmény nem lett), de a kórház nem vállalta a felelősséget, mondván nem a széfbe pakoltam. Amikor elmondtam nekik, hogy az én szándékom az volt, hogy oda helyezzem el az egészet, akkor azt mondták, hogy nem a nővért kellett volna megkérdeznem, ők nem tudnak semmit tenni az ügy megoldásának érdekében.
A legfontosabb végül mégis az, hogy a műtétem jól sikerült és valószínűleg teljesen rendbe jövök, ennek ellenére elég keserű szájízzel gondolok vissza a kórházban eltöltött időre. Haragszom a nővérkére, aki ki tudja miért nem volt hajlandó normálisan tájékoztatni arról, hogy miként óvhatnám meg a dolgaimat, és haragszom magamra, mert nem voltam elég határozott. Mindenesetre legközelebb, ha kórházba kell feküdnöm, akkor vagy semmi értékeset nem viszek magammal, vagy addig keresem a megoldást, ameddig tényleg biztonságba helyezhetek mindent. Vagy esetleg vegyek egy hordozható páncélszekrényt?
K. Zsuzsanna