Erikaszí lebukott. Nyilvánosan megszégyenítették, mert már megint két pofára zabált a magyar parlament üléstermében, ami ugyebár az illetlenség és neveletlenség csimborasszója. Micsoda skandalum, mondhatná a külső szemlélő, pedig valószínűleg csak éhes volt. Mint mindig. Mit csináljon, bizonyára ilyen fajta.
Galamblelkű honatyáink régi szokása, hogy miközben látszólag a törvénykezéssel vannak elfoglalva, állandóan a túlparton helyet foglalókat sasolják, hátha rajtakapják őket valami turpisságon. Ki milyen újságot olvas, melyik játékkal szórakoztatja magát a laptopján, mikor szunyókál el a nagy munkában, és álmodik olyan erotikus  töltésű dolgokat, ami után azonnal ösztönösen ahhoz a testrészéhez nyúl, amiért egy kiskamaszt büntetésül azonnal kiküldik az osztályteremből. Most azonban másról szólt a történet. Az amúgy, nevével ellentétesen meglehetősen szikár külsejű Kövér László – házelnöki, és nem köteles minőségében – alaposan ledorongolta a nemzet, alkotmányozási templomában is gyakorta a kulináris élvezeteknek hódoló képviselőtársait. A nagybajuszú Kövér még a plenáris, ismertebb néven, együttes ülést is megszakította (hogy gondolati síkon maradjunk a szexualitás és a közös ülés műfajánál). A deresedő halántékú fideszes elnök előbb komplettan a jelenlévő MSZP frakciót szólította fel arra, hogy ha már permenens bekiabálásaikat képtelenek visszafogni, legalább ne használják étkezőasztalnak a parlamenti padokat, ne egyenek és igyanak a teremben, mert arra már évtizedek óta ott van a büfé. Az amúgy jobbára zöldbe burkolózó LMP-k hallgattak, a Jobbikosok viszont most igazi bátor oroszlánként küzdve (ezúttal mellény nélkül) helyeseltek, hogy bizony, náluk soha sincs szemét. Kövér a morgolódó szocialistáknak még azt is odavetette, hogy ha ez így megy tovább, legközelebb talán sört is behoznak az ülésterembe. A csúcs azonban az volt, amikor a borsodi listáról bekerült legendás pogácsakedvelő képviselőt, mint rajtakapott gyereket intette meg a sokadik falat lenyelése után: „Igen, maga Szűcs Erika”! Még jó, hogy Kövér megmaradt ennél az egyszerű fegyelmezési módszernél, és a verbális rendreutasítást nem követte vonalzós körmös, nádpálcázás, fenékre verés, hogy az ellenőrzőbe történő beírás, szülői értesítés, igazgatóhoz való berendelés rémségeiről ne is beszéljünk. Én azért a házelnök úr helyében nem lettem volna ilyen szigorú. Közismert, hogy a fejlődésben lévő szervezet követeli a jogait, és ugyebár a szocik most nagyon szeretnének felfejlődni, sietniük is kell, mielőtt végleg három részre szakadnának. Erika asszony tehát csak gyomra (és pártja) parancsának engedelmeskedve gyűrt be néhány falatot, és még mielőtt bárki azt hinné, hogy ez későbbiekben előnytelen lesz számára, annak elárulom, az egyik kereskedelmi csatornán szombatonként látható a Nagy Zsírégetők című, az amerikai nézők csekély igényeire szabott műsor, ahol a (kilókkal) versenyzők, személyi trénereik segítségével, hetente sok-sok kilónyi zsírpárnától szabadulnak meg. Szombaton pedig nincs semmilyen ülés, sem közös, sem együttes. Tévé elé ülés viszont van, és nincs is annál szebb, mint magunk elé tenni a popcornot, pogácsát, egy üveg jó söröcskét, és nézni, ahogy mások kínlódnak a súlyokkal. De jó lenne megszabadulni tőlük.