Igazi vadnyugati módszerek kezdenek kialakulni a „bankadótól meggyötört” pénzügyi szektor kereteiben, illetve elsősorban a rájuk épülő befektetői csoportok körében.
A pénzintézetek érthető módon igyekeznek megszabadulni az őket terhelő veszteségektől, ezért aztán rendre eladják az ügyfelek tartozásait a válság alatt nagy létszámban megnövekedett végrehajtó és behajtó cégeknek. Ez még talán rendben is lenne, viszont a követeléskezelő cégek önkontrollja és piaci mohósága kezd elszabadulni. A bank „meg nem térült” kárát általában 10% körüli értékben árusítja ki. Ezután kezdődik az ügyfél számára rendkívül előnytelen behajtási procedúra. A 10% a követeléskezelő cég vérmérsékletétől függően már a többszörösére növekszik. Itt már csak ritkán vannak engedmények az ügyfél irányába, a hatalmasra felduzzadt tartozásállomány igen jó üzleti lehetőségeket és rendszeres bevételt jelent a behajtó cég részére és erről az önálló bírósági végrehajtók gondoskodnak.
A baj csak az, hogy ez akár az ügyfél élete végéig is eltarthat és az újrakezdés lehetősége már soha nem lesz biztosítva számára. Ez a jelenség most van elterjedőben. Talán még meg lehet állítani megfelelő törvényi szabályozással ezt a rendkívül erkölcstelen gyakorlatot.
A 8+1 pontból kikerült a tiszta lappal történő kezdés lehetősége. Ezt a 10%-ot az állam is ki tudná vásárolni a pénzintézetektől, amely mindenki számára előnyös lenne. A bank megszabadul a „meg nem térült kártól”, aminek így az ügyfél is csak 10%-át fizetné (tehát tartozása jelentős mértékben csökkenne), az állam is visszakaphatja pénzét, hiszen ezt nem ajándékba kell adni a pórul járt embereknek és az „adósrabszolgaság” intézményét is el lehetne törölni.
Ehhez hasonló problémát jelent a meg nem határozható, csak sejthető indokok miatt felmerülő néhány furcsa eset is, amikor az ügyfél lobogtatja pénzét, hogy az elmaradt tartozást szeretné visszafizetni, mert időközben rendeződött anyagi helyzete, a bank viszont már nem hajlandó jottányit sem engedni álláspontjából és vinni akarja a fedezetet. Érdekes módon itt elsősorban gépjárművekről van szó. Talán még az is elképzelhető, hogy már biztos vevő van a kiszemelt gépjárműre és valakinek jobban megéri rendkívül nyomott áron értékesíteni, mert a bank ritkán veszít – hiszen a gépjárművet is eladja és az ügyfél tartozása is nagyrészt megmarad, ami a „két legyet egy csapásra” tipikus esete.
A Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája még a télen felvetette a pártok részére egy politikai vitanap megtartását, amely úgy néz ki, hogy megfelelő visszhangra talált. Szükség is van rá, hiszen az ilyen és ehhez hasonló ügyek kialakulásának gátat kell szabni.
Kovács László
ügyvezető
Aranykártya Kft. kereteiben működő
Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája
www.bankikarosultak.hu
70/2532910
Igazi vadnyugati módszerek kezdenek kialakulni a „bankadótól meggyötört” pénzügyi szektor kereteiben, illetve elsősorban a rájuk épülő befektetői csoportok körében.
A pénzintézetek érthető módon igyekeznek megszabadulni az őket terhelő veszteségektől, ezért aztán rendre eladják az ügyfelek tartozásait a válság alatt nagy létszámban megnövekedett végrehajtó és behajtó cégeknek. Ez még talán rendben is lenne, viszont a követeléskezelő cégek önkontrollja és piaci mohósága kezd elszabadulni. A bank „meg nem térült” kárát általában 10% körüli értékben árusítja ki. Ezután kezdődik az ügyfél számára rendkívül előnytelen behajtási procedúra. A 10% a követeléskezelő cég vérmérsékletétől függően már a többszörösére növekszik. Itt már csak ritkán vannak engedmények az ügyfél irányába, a hatalmasra felduzzadt tartozásállomány igen jó üzleti lehetőségeket és rendszeres bevételt jelent a behajtó cég részére és erről az önálló bírósági végrehajtók gondoskodnak.
A baj csak az, hogy ez akár az ügyfél élete végéig is eltarthat és az újrakezdés lehetősége már soha nem lesz biztosítva számára. Ez a jelenség most van elterjedőben. Talán még meg lehet állítani megfelelő törvényi szabályozással ezt a rendkívül erkölcstelen gyakorlatot.
A 8+1 pontból kikerült a tiszta lappal történő kezdés lehetősége. Ezt a 10%-ot az állam is ki tudná vásárolni a pénzintézetektől, amely mindenki számára előnyös lenne. A bank megszabadul a „meg nem térült kártól”, aminek így az ügyfél is csak 10%-át fizetné (tehát tartozása jelentős mértékben csökkenne), az állam is visszakaphatja pénzét, hiszen ezt nem ajándékba kell adni a pórul járt embereknek és az „adósrabszolgaság” intézményét is el lehetne törölni.
Ehhez hasonló problémát jelent a meg nem határozható, csak sejthető indokok miatt felmerülő néhány furcsa eset is, amikor az ügyfél lobogtatja pénzét, hogy az elmaradt tartozást szeretné visszafizetni, mert időközben rendeződött anyagi helyzete, a bank viszont már nem hajlandó jottányit sem engedni álláspontjából és vinni akarja a fedezetet. Érdekes módon itt elsősorban gépjárművekről van szó. Talán még az is elképzelhető, hogy már biztos vevő van a kiszemelt gépjárműre és valakinek jobban megéri rendkívül nyomott áron értékesíteni, mert a bank ritkán veszít – hiszen a gépjárművet is eladja és az ügyfél tartozása is nagyrészt megmarad, ami a „két legyet egy csapásra” tipikus esete.
A Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája még a télen felvetette a pártok részére egy politikai vitanap megtartását, amely úgy néz ki, hogy megfelelő visszhangra talált. Szükség is van rá, hiszen az ilyen és ehhez hasonló ügyek kialakulásának gátat kell szabni.
Kovács László
ügyvezető
Aranykártya Kft. kereteiben működő
Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája
www.bankikarosultak.hu
70/2532910