A legrosszabb helyzetben lévő régiókon is segíthet a zöldgazdaság fejlesztése, amely területen idén 130 milliárd forintot hirdetnek meg az Új Széchenyi-terv keretén belül – mondta el a lapunknak adott interjújában Olajos Péter, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium zöldgazdaság-fejlesztési és klímapolitikai helyettes államtitkára. A politikus arról is beszélt, hogy jelentősen csökkentenék a bürokratikus akadályokat ezen a területen, valamint új energiahatékonysági stratégia készül.

A „Megújuló energiák, legjobb gyakorlatok” című kiadvány a Nemzeti Innovációs Hivatal támogatásával jelent meg. A kötetet szerkesztette Bíró Tamás.
– Nemrég jelent meg a „Megújuló energiák, legjobb gyakorlatok” című kiadvány, miért volt fontos ennek az elkészítése és melyek azok a megvalósult projektek, amelyekre a leginkább büszkék?
– A könyvet az államtitkárság munkatársai állították össze, így az a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hivatalos kiadványa. Bencsik János államtitkár jegyzi az előszót, jómagam lektoráltam a kötetet. Szerettük volna széles körben bemutatni azokat a már megvalósult projekteket, amelyek mindenképpen figyelmet érdemelnek Magyarországon, ezért született meg ez a kiadvány. Az élő példát szeretik követni az emberek, és nem a csak elméletben mutatós projekteket. Még mindig nagyon ritka a bevált, jól működő gyakorlat a megújuló energia megfelelő felhasználásában idehaza. Így nem minden állampolgár találkozik vele és főleg nem annyi változatban és megközelítésből, mint ahogyan a könyvben megjelenik. Nem látják például a teljes termékpályát: hogy miként lesz a fából pellet, és abból egy iskola fűtése esetén energia. Ezeket próbáltuk bemutatni, hogy a beruházásokat fontolgató magánszemélyeknek, önkormányzatoknak, cégeknek segítséget nyújtsunk, kedvet csináljunk a kifizetődő fejlesztésekhez.

A legtöbb büszkeségre a hátrányos helyzetű térségekben létrejött beruházások adnak okot. Ilyen többek között Bükkaranyos, amely Miskolc közelében, mélyszegénységben lévő régióban található. Ott úgy gondolták, a megújuló energia lehet az a kitörési pont, amellyel csökkenthetők a meglévő hátrányok. Létrehozták az „1 Falu – 1 MW” programot, amely a szélenergia-hasznosításból indulva, napenergia hasznosításán át, jelenleg a biogáz programnál, sőt már a hidrogénprogramoknál tart. Ez jól mutatja, hogyan lehet a legreménytelenebb helyzetben lévő régiókban is előremutató programokat végrehajtani.

Ugyanilyen izgalmas példa az a Mátraházán megvalósult hotelfejlesztési beruházás, amelynek eredményeképpen megújuló energiaforrások szolgálják ki a teljes épületet, amely e tekintetben hazánk egyik legmodernebb szállodájának tekinthető. A létesítmény korszerű és új, mégis a tájba illeszkedő és fenntartható módon képes a helyben rendelkezésére álló forrásokat és adottságokat a leghatékonyabb módon hasznosítani. Ráadásul magyar tulajdonban van.

– Milyen főbb területeken jelenik meg a zöldgazdaság fejlesztése az Új Széchenyi-tervben (ÚSZT) és mennyire tekinthető ez kiemelt területnek? Mik az idei főbb célkitűzéseik?
– Az ÚSZT első ütemében 1100 milliárd forint áll majd rendelkezésre a különböző pályázati fejezetekben a gazdaságfejlesztésre. Ezek közül a harmadik legnagyobb fejezet a zöldgazdaság-fejlesztés. Ebben összesen 140 milliárd forint pályázati forrás található. Ugyanakkor a zöldgazdaság-fejlesztés jóval túlmutat azon az értelmezésen, amit az ÚSZT és a Megújuló Energia Cselekvési Terv jelent. A zöldgazdaság-fejlesztésen belül megtaláljuk az energiahatékonyságot, az épületenergetikát és a környezetipar több jelentős területét. Ezen túlmenően is számos ponton kapcsolódik az egyéb operatív programokhoz. Sok innovációs programban is megjelenítettünk zöld elemeket, ami korábban nem volt jellemző. Ha így tekintünk a programra, akkor az ÚSZT-n belül 140 milliárd forintnál jóval nagyobb lesz a zöldgazdasághoz kapcsolódó ágazatok részesedése a rendelkezésre álló anyagi forrásokból.

Alapvetően 130 milliárd forint uniós forrást hirdetnek meg az idei évben a zöldgazdaság-fejlesztési fejezetben, a maradék 10 milliárd forint a ZBR program forrásoldala. A pályázatok esetében nem az állam kívánja kitalálni a különféle programokat. Azt szeretnénk, hogy az önkormányzati és vállalati szektor mondja meg, mire van konkrétan szüksége, és ennek megfelelően vegyen részt ezeken a pályázatokon. Ehhez alkalmazkodnak a kiírások is a rugalmassággal és a megemelt támogatási szinttel, amire jó példa, hogy az önkormányzatok támogatása esetében 85 százalékos hozzájárulást is el lehet érni. Miközben nekünk, az államigazgatásnak is számos tervünk van, amelyből jó pályázat lehet. Például a megújuló energiák hazai alkalmazásáról szóló interaktív térképek létrehozásáról, amelyeken a legjobb gyakorlatokat jelenítenénk meg, nemcsak egy könyv adta szűkös keretek között, hanem szélesebb, teljesebb formában, a közérdeklődés kielégítésére.

– Mik a főbb célkitűzései a Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervnek (MEHCST), és milyen eszközöket biztosít annak megvalósításához?
– Maga az MEHCST sokkal jelentősebb dokumentummá vált, mint azt terveztük, mivel eredetileg csupán egy uniós kérdőív lett volna. Az uniós anyag kitöltése során ismertük fel, hogy ez egy hiánypótló stratégiai dokumentum lehet. Kicsit túllépve a jelentési kötelezettségen, egy irányadó dokumentum állt össze. A célkitűzést illetően azt lehet mondani, hogy az eredeti uniós 13 százalékos arányt fölülmúlva 14,65 százalékra emeltük a megújuló energiák 2020-ra tervezett részarányát. Önmagában az, hogy ez a 14,65 százalék hogyan fog kinézni az egyes ágazatokon belül, még a munka könnyebbik része volt. A nehezebbik része, hogy miként tudunk ezekhez a célokhoz eljutni.

A cselekvési terv legfontosabb része ezért az intézkedési táblázat, ahol 29 pontban rögzítettük, hogy az elkövetkező tíz évben milyen kormányzati lépésekre lesz feltétlenül szükség a célok elérése érdekében. Ez tartalmazza többek között a kötelező áramátvételi rendszer (KÁT) átalakítását, az engedélyezési eljárások egyszerűsítését, és az azt intéző apparátus felkészítését. Aki ezt elolvassa, az nagyon részletes útmutatót kap a kormány terveiről. Magának a dokumentumnak a legfontosabb célja és feladata elősegíteni azt a munkát, aminek eredményeképpen Magyarország a megújuló energiák tőkevonzása tekintetében a régió legversenyképesebb állama lesz. Erre szükség is van, mert a rendelkezésre álló uniós és költségvetési források összességében csak 20 százalékát fedik le a valós költségigényeknek, így 80 százalékot a szabadpiacról kell beszerezni. Ez egy teljesen újfajta gondolkodásmódot igényel az államigazgatás részéről.

– Milyen intézkedésekkel egyszerűsítenék a területet jellemző bürokratikus nehézségeket?
– Ebben az évben a teljes szabályozási rendszert át akarjuk alakítani. Magyarország tőkevonzó képessége a megújuló energiákat tekintve rendkívül alacsony. Hatalmas beruházások zajlanak Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában, míg Magyarország esetében a hazai vállalkozók is külföldön fektetnek be. Egy biomassza-erőmű megépítéséhez hazánkban 52 engedély kell, míg Németországban ez egyablakos ügyintézéssel megoldható. Ez jelzi az irányt, amerre haladnunk kell, de ha sikerül tízes szám körülire szorítani az engedélyek vagy az ügyintézési helyszínek számát, már az is jó eredmény.

Ezzel kapcsolatosan a Magyar Energia Hivatallal, a civil és szakmai szervezetekkel már le is folytattuk azokat az egyeztetéseket, amelyek révén látványosan csökkenteni lehet ezen a területen a bürokrácia méretét. Már „csak” vasfegyelemmel és következetességgel végig kell hajtani az államapparátuson a feladatot.

– Miért kell újraírni a 2008–2016-ra szóló, már korábban elfogadott energiahatékonysági stratégiát?
– Az alapvető ok, hogy az előző kormányok késlekedtek a dokumentum előállításával, és csak 2010 elején adták le azt Brüsszelnek. Ráadásul a szakmai szervezetek már akkor is élesen bírálták az anyagot, mert nem fogalmazott meg ambiciózus célokat és nem ölelte fel teljes mértékben a területet, az azokban rejlő lehetőségeket. Valójában úgy gondoljuk, hogy a MEHCST-hez hasonlóan itt is érdemes egy sokkal alaposabb anyagot írni. A másik fontos tényező, hogy az energiahatékonyság a legolcsóbb eszközünk arra, hogy a hazai energiabiztonságot megerősítsük és az energiaszegénységet visszaszorítsuk. Ha úgy jobban tetszik: ez a „legmélyebben csüngő gyümölcs”, amelyet a legkönnyebben elérünk, de sajnos a „szüretelésről” szóló anyagot rendkívül gyengén írta meg az előző kormányzat.

Ha az ország nehéz helyzetben van, akkor az energetika területén is ambiciózus takarékossági célokat kell kitűznie. Az államnak nagyon részletes vízióval kell rendelkeznie, hogy mit akar ezen a területen, miben és hol keresi a partnereket. A mostani terv nem alkalmas arra, hogy a gazdasági szereplők és az állam között stratégiai együttműködés jöjjön létre. Meglátásunk szerint ezeknek a dokumentumoknak nem lehet csak az a feladatuk, hogy elkészítésükkel Brüsszel felé kipipáljunk egy feladatot. Végrehajtható terveknek kell lenniük, amelyek sikerre vitelén közösen tudunk majd munkálkodni. Az ütemezés szerint az új anyagot június 30-ig kell megalkotnunk.

– Milyen megállapodás körvonalazódhat a KÁT-rendszer átalakítása kapcsán? Sok szakmai szervezet szerint az eredeti javaslat ellehetetleníti az Új Széchenyi-terv zöldenergiás beruházásokra vonatkozó fejezeteit és a célok megvalósíthatatlanok lesznek.
– A KÁT-tal kapcsolatban az elmúlt hónapokban rendkívül széles körben zajlott egy mindenképpen eredményes vita. Ezek a viták segítettek abban, hogy a különböző nézőpontok közeledjenek egymáshoz, és mára azt lehet mondani, hogy kezd kialakulni egy elég világos kép, ami politikai döntésekben és jogszabályokban ölt majd testet. Amiben teljes egyetértés mutatkozik, az az, hogy a jelenlegi KÁT nem tölti be azt a szerepet, amiért létrehozták. Nagyon nagy az egyetértés abban is, hogy azokat a visszás támogatási módokat, amelyek ebben a rendszerben eddig voltak, megszüntessük. Ez a rendszer alapvetően ugyanis nem azért jött létre, hogy fosszilis energiahordozókat és az azokból származó extraprofitot támogassa. Sokkal inkább azért, hogy a megújuló energiából előállított villamos energiát versenyképessé tegye. Közmegegyezés van arról is, hogy hozzunk létre egy új, valóban tisztán megújuló energiákat támogató rendszert.

Egy ilyen jövőbeni rendszernek a célja az kell legyen, hogy a hazai adottságokat kihasználva kizárólag társadalmilag hasznos célokat támogasson. Olyan elemek maradjanak a rendszerben, amelyek lehetővé teszik, hogy a jó hatékonyságú, ésszerű méretű és fenntartható módon működő megoldások továbbra is támogatást kapjanak, de kivezetésre kerüljenek az alacsony mno.hu