A Napi Gazdaság február 23-i számában megjelent botrány-szagú cikkel kapcsolatban jó néhány kérdés felmerült, ami tisztázásra vár.

Ki képviselje a bajba jutott hiteleseket? Szükség van-e bármilyen segítségre? Milyen utak vezethetnek a megoldáshoz?
Az Aranykártya Kft. kereteiben működő Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodájához is eljutottak a Várholdinggal kapcsolatos információk és ezzel kapcsolatban mi is megfogalmaztuk aggályainkat.

A Várholding MLM rendszer alapján működik. Ugyan olyan módszerrel, mint amikor hölgyek egymás között meg nem nevezett cég érdekében női kozmetikumokat vagy éppen praktikus háztartási eszközöket küldözgetnek egymásnak üzleti alapon. Természetesen teljességgel elfogadhatatlanan, hogy esetleg több száz a témakörhöz abszolút nem értő ügynök irreális ajánlatokkal bombázza a nehéz helyzetbe került hiteleseket. Az a veszély áll fenn, mint amikor a hasonlóan alakult több ezer hitelközvetítő a hitelválság kirobbanásához hozzátette a maga nem megalapozott szakmai munkáját.
A helyzet itt talán nem ennyire tragikus. Nem éri el a tízet azoknak a cégeknek, érdekvédelmi szervezeteknek a száma, akik manapság az országban tevékenykednek és valószínűleg ez nem is fog jelentősen emelkedni, hiszen ehhez a munkához speciális szakmai tudás szükséges. Feltételezi a kiterjedt banki gyakorlatot és ismeretet, továbbá a jogi ismeretek megfelelő szintű meglétét. Jó néhány ügyvédi iroda és banki szakjogász foglalkozik még banki ügyfélkezeléssel, itt viszont sok esetben hiányzik a banki tapasztalat és gyakorlat, a hitelközvetítőknél viszont más egyéb tudásbeli hiányosságok akadályozzák meg, hogy ez a tevékenység elterjedtté váljon.

Ezt a tevékenységét mediációs szolgáltatás keleteiben lehet végezni. Ebbe viszont nem tartoznak bele Binder István úr, a PSZÁF szóvivője által felsorolt ismérvek, mely szerint a hiteleket nyilvántartják, kezelik, az adósságot behajtják.

A banki mediáció eleve kizárja ezeket a lehetőségeket, itt a banknak és az ügyfélnek kell megállapodnia a legmegfelelőbb megoldási lehetőségekről. A mediáció csak a problémákra tudja felhívni a figyelmet és a közös álláspont kialakításában nyújt segítséget.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy ki küldhet egy beadványt a pénzintézethez banki ügyben? Az ügyvédek se nem ügynökök, se nem alkuszok, gyakorlatilag a szabályozás őket is kizárná a kőrből, hiszen a megkeresés célja itt is az ügyfél tartozásának rendezése.

A mediátorokra ugyan ez vonatkozik. A meglevő békéltető testületekhez a bankok általában ki sem küldik a képviselőjüket. Sok esetben valódi egyeztetés nem is folyik. A pénzintézetek ki nem állhatják sem az érdekvédőket, sem a kukacoskodó ügyvédeket és cégeket. Az a kialakult véleményük, hogy az ügyfeleik problémáját saját maguk is kitűnően meg tudják oldani – amely igaz is, ha csak a Bank szempontjait vesszük figyelembe. Eddig is jelentős ellenállást tanúsítottak az érdekvédőkkel szemben, amely már kezdett kicsit „felpuhulni”. A kialakult helyzetet nem fogja javítani, ha ilyen szalagcímekkel jelennek meg cikkek, hiszen a gyanú a tisztességes érdekvédőkre és cégekre is rávetül.

Cégünk gazdasági társaság. Ennek ellenére ingyenes tanácsadást biztosít minden rászoruló részére, aki megkeresi irodánkat. Viszont az ügyintézésért nálunk is fizetni kell. Fel kell tenni a kérdést, hogy ez azonos-e a bajbajutott emberek „bőrének lenyúzásával”? Hol van az a határ, mennyit lehet kérni, ki az aki ezt megszabja vagy meghatározza? Itt valószínűleg csak a jó ízlés szabhat határt. Ki az, aki egyáltalán foglalkozik a bajba jutott emberekkel? Mit csináljon a bajba jutott a maga teljes tanácstalanságával és kétségbeesésével?
Az érdekükben hozott törvénymódosítási javaslatainkat senki nem veszi figyelembe.
Az önkormányzatokhoz kiküldött felhívásunkat ami az ingyenes tanácsadásról szólt, a települések 2/3 része figyelemre sem méltatta.

A moratórium lassan véget ér, hatalmas embertömeg helyzete még súlyosabbra fordul. Tegyük fel még egyszer a kérdést.

Ki képviselje a bajba jutott emberek érdekeit?

Egy túlzottan szigorú szabályozás valószínűleg „kiönti a gyereket a fürdővízzel együtt”.
Természetesen ki kell szűrni azokat, akik csak és kizárólag üzleti lehetőséget látnak ebben a témakörben. A jó erkölcsnek is meg vannak a maga határai. Emlékezzünk csak: a nagy pesti árvízben nem csak a Dunai Hajós mentette a háztetőre szorult embereket, hanem olyanok is, akik akkor ebben pénzügyi lehetőséget láttak és csak pénzért voltak hajlandóak menteni a jeges árban fuldokló embereket.

Kovács László
ügyvezető
Aranykártya Kft. kereteiben működő
Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája
+36 70 253 2910
aranykartya@gmail.com
www.bankikarosultak.hu