Az elmúlt hónapban jelentősen felgyorsult a bankok végrehajtási tevékenysége. Sorozatosan mondják fel azokat a hitelszerződéseket, amelyek bedőltek és nem látják értelmét a további huzavonának. Első sorban az opciós vételi jogukat érvényesítik, illetve a bedőlt tartozásokat próbálják meg értékesíteni. Ezres tételekben állítják össze a listájukat és küldik ki különböző befektetői csoportok irányába. Még folynak a megbeszélések az ügyfél és a bank között a szerződés esetleges visszaállításáról, de a tartozást már kirakták értékesítésre. Sok esetben az ügyfélnek nincs is tudomása arról, hogy a bank ezeket a lépéseket már megtette. Ennek ellenére a szerződések felmondása után is fizetésre ösztönzik ügyfeleiket, mintha minden rendben lenne, és az ügyfél teljesen nyugodt és abban hiszemben él, hogy megmenekült a végrehajtási eljárástól, holott a bank csak veszteségeit igyekszik csökkenteni.

Mire ez a nagy sietség? A kilakoltatási moratórium lassan a vége felé jár. A kormányzati intézkedések gyakorlatilag elhárítottak minden akadályt, hogy a bankok érvényesíthessék jogaikat. A tartozások eladása után az új tulajdonosoknak és vevőknek nem sokat kell várniuk, hogy az ingatlanokat kiürítsék és a lakókat az utcára tegyék. Áprilisig az ügyletek lepapírozása megtörténik, és” remélhetőleg felkészül” a rendőrség is arra, hogy a kilakoltatásokra legyen elég kapacitása Gyakorlatilag ugyan ott tartunk, mint egy évvel ez előtt, a moratórium bevezetésének időszakában. A hiteleseket semmi nem védi, a tartozások egy év alatt 30-40 %-kal növekedtek, az Eszközkezelő sehol nem látszik, csak a bedőlt ingatlanok száma növekedett.
A jövő év tavasza és közepe több mint egy millió ember részére meghatározó lesz egész további életére. Az intézkedések félbe maradtak, a végrehajtási rendszer változatlan.
A pénzintézetek sem derűlátóak, ekkora ingatlanvagyont a piac nem képes felvenni. Az ingatlanárak még lejjebb vándorolnak. Bizonyos réteg részére még mindig lehetne mentőövet dobni. A 10 % végrehajtói jutalék eltörlése az egész adósságtömeget tudná csökkenteni. Amennyiben a törvényi szabályozást néhány ponton megváltoztatnák és létrehoznának a bankokkal egy közös adatbázist, ebben az esetben még egy bizonyos fizetési kapacitással rendelkező de az ingatlanukat elveszítő ügyfelek választhatnának a többi bedőlt ingatlan közül, természetesen jóval kisebb értékben, a fizetési lehetőségeik arányában és azon a diszkont áron, amelyen az Eszközkezelő is vásárolna.
Ehhez nyilván meg kellene változtatni az Illeték törvény egy-két fejezetét, hogy az ingatlanok csereberéje ne kerüljön plusz költségekbe.
Az első pillanatban lehet, hogy naivnak tűnik az ötlet, de nem rosszabb, mint az Eszközkezelő létrehozása.
Ismételten szeretnénk felhívni a döntéshozók figyelmét , hogy az egyeztetések fonalát újra fel kell venni, mert a bajba jutott adósok problémája még messze nem oldódott meg.

Kovács László
ügyvezető
Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája