Feltéve persze, ha burzsujok vagytok. A The Boston Consulting Group (BCG) egy nagyon érdekes kutatást tett közzé, amiben öt különböző fajtába osztja a luxusmárkák vevőit 2010-es költekezési szokásaik szerint. A BCG az Egyesült Államokat, Japánt, Európát, illetve India kivételével a BRIC országokat (Brazília, Oroszország, Kína) vizsgálta tanulmányában, majd megállapította, hogy az első három réteg többet spórol, jobban keresi a kedvezményeket és egyre többet keresi a korábban alulértékelt márkákat. Az old money és a kőgazdag milliárdosok viszont továbbra is annyit költenek, mint eddig, sőt. A BCG azt is megállapította, hogy a válság miatt változhat majd a közeljövőben a luxus fogalma, és újra fontos lesz majd a tartósság, az, hogy egy bonyolult és drága szerkezet, mint például egy Rolls-Royce, egy életre szóljon. Éljen.

A feltörekvők

Azok tartoznak ide, akik évi 85 ezer dollárnál többet keresnek (a BRIC országokban és Kelet-Közép Európában 29 ezer dollár a határ), és megengedhetnek maguknak egy pár luxuscikket karácsonyra. (Átlagosan amúgy 400 eurót, azaz úgy 110 ezer forintot költenek luxuscikkekre évente.) A BCG által vizsgált piacokon összesen 115 millió ilyen háztartás van, együtt az összes luxusköltés harmada származik tőlük.

A felső-középosztály

Ők már legalább 170 ezer dollárt keresnek évente (55 ezret a fejlődő országokban). 25 millió háztartás tartozik ide, és a luxuskiadások negyede fűződik hozzájuk. Ők költik a legtöbb pénzt márkás kozmetikumokra és illatszerekre, és nagyon szeretnek finom bőrárut tenni a fa alá.

Újgazdagok (new money)

Itt most kivételesen nem kapott pejoratív értelmet a szó, a kutatásban mindössze azt jelzi, hogy ők azok, akik csak nemrég lettek burzsujok. Legalább 1 millió dolláros (bő 200 millió forint) likvid vagyonuk van. Mivel Magyarországon szinte csak újgazdagok vannak (igen, aki a rendszerváltás környékén gazdagodott meg, az is még éppen a new money-hoz tartozik), így véletleül egészen pontos számunk van arról, hogy hányan is vannak. A Merrill Lynch/Capgemini felmérése szerint 9700 háztartás tartozik ide, ők tehát a hazai „felső tízezer”, persze csak anyagi értelemben. A legszívesebben divatra és ruhákra költenek, természetesen a legfelkapottabb márkákra. Ők tartják el az Andrássy úti luxusüzleteket – kicsit nyugatabbra a feltörekvő divattervezőket is -, imádják a Louis Vuitton-t, a Guccit és társaikat, feleségüket/szeretőjüket pedig szívesen lepik meg mondjuk egy Chopard ékszerrel karácsonyra. Összesen 6 millió ilyen háztartás létezik a vizsgált piacokon, és évente mintegy 90 milliárd dollárt költenek luxuscikkekre.

Arisztokraták és örökösök (old money)

Mivel egy arisztokrata gazdagságban nőtt fel, ezért egyáltalán nem érez ellenállhatatlan késztetést, hogy eszetlenül szórja a pénzt. Amire az újgazdagok annyira vágynak, neki az már gyerekként megvolt. Azokban a családokban, ahol valami csoda folytán már több generációt túlélt a vagyon, és az utódok nem vertek még seggére a családi ezüstnek, amúgy is jobban takarékoskodnak. Sőt, sok esetben kifejezetten puritán módon élnek. Az összes luxusköltés 7 százaléka származik tőlük, és egymillió ilyen háztartás van a vizsgált országokban, a legtöbb Európában.

A kőgazdagok

A luxusmárkák kedvencei, nekik bármilyen drága dolgot el lehet adni, csak passzoljon életstílusukhoz és igényeikhez. Kerülik a túlzott hivalkodást, mégis simán vesznek Ferrarit a gyerekeknek, esetleg jachtot a papának. Hatszázezer ilyen háztartás van a világon, a márkákra pedig sohasem tekintenének úgy, mint elit státuszuk megerősítőire. Egyszerűen nincs rá szükségük. Az összes luxusköltés 5 százalékát teszik ki.

Én már csak az oligarchákat és a kiskirályokat hiányoltam a listáról, azokat, akik pont a státusz miatt vesznek méregdrága cuccokat. Még ha kissé homályos is az, hogy pontosan milyen státuszról is van szó. Kedves Boston Consulting Group, legközelebb őket is tegyétek bele a tanulmányba, szívesen megnézném, hogy a költekezés hány százaléka fűződik hozzájuk.