Történt, hogy Egerszólátról Egerszalókra befordulva, a Kossuth utcában, délután 5 óra magasságában arra lettem figyelmes, hogy egy Dacia Logan közeledik velem szemben. Ez önmagában még tökéletesen érdektelen történés, a Logan nem az az autó, amit kicsit is szemügyre vennék, de ennek történetesen olyan módon volt betörve a szélvédője, hogy azon gyakorlatilag egy tenyérnyi ép felület nem volt.

Arra gondoltam magamban, hogy vajon hogy lehet egy ilyen autóval közlekedni…de tovább nem nagyon tudtam az elmélkedést folytatni, mert kicsivel odébb (kb. 500m) az út kellős közepén egy félmeztelen alakot pillantottam meg, erősen integetve, egyértelműen azt jelezve, álljak meg.

Rögtön összefűztem a két eseményt, és arra gondoltam, itt valami komoly dolog történt, lehet, hogy az általam látott autó elgázolt valakit és nem állt meg?

Kimondom, mert nem érdekel, az utca azon részét cigányok lakják, az úton integetőről is messziről látszott, hogy nem az idén barnult.

Lassítottam, és bár valami nagyon mélyen bennem megmozdult, és szívem szerint kikerültem volna, de nem tudhattam, hogy tényleg nem történt-e baleset, és mivel egyik oldalról sem tudtam kikerülni az alkalmi határőrt, kénytelen voltam megállni.

Az utca két oldalán 0-100 éves tartományban fellehető volt kb. 10-12 személy (szintén romák), és amikor már majdnem állt az autó, akkor az egyik ház kapujából egy női ordításra (NE ÁLLJATOK MEEEG!!!) kaptam oldalra a fejem, és szinte ezzel egy időben a félmeztelen integető minden előzmény, kérdés, szó nélkül puszta ököllel beütötte az alig egy hónapja vásárolt 155-ös Alfám szélvédőjét, két helyen is.

Nem vagyok ijedős és félős alkat, 7 éve nyúzom magam a saját konditermemben, legrosszabb formámban is 105 kiló fölött mozgok, és ez nem 105 kiló zsírt jelent.

De abban a pillanatban amikor berobban a szélvédő, szemem, szám, fülem és az egész utastér megtelt a szélvédő szilánkjaival, akkor életemben először azt sem tudtam, hogy milyen rendezvényen vagyok. Szó szerint, csak annyit tudtam tenni, hogy ránéztem a mellettem ülő tűzoltó cimborámra, és annyit kérdeztem: ez most mi a fasz volt??? Neki köszönhetem, hogy az autó nem kapott többet, mert azonnal ordított, hogy induljak, az állat jön megint neki az autónak.

Tovább gurultam, megálltam, de az önjelölt terminátor nem állt meg, így messzebbre kellett mennünk, hogy kiszállhassunk, és megnézhessem, mi történt valójában.

A mellékelt képeken láthatod.

Miután elült a kezdeti sokk, erős késztetést éreztem rá, hogy keressek egy vascsövet, visszamenjek és gyászba borítsam a Kossuth utcát, de a helyiek akik közben odasereglettek, lebeszéltek róla, hogy ne keverjem magam nagyobb bajba, inkább hívjak rendőrt.

Ez megtörtént, megérkezett Egerből egy járőr, egy másik Egerszalókról, de gyakorlatilag annyit tettek, hogy igazoltattak engem, lekérték az autóm adatait, ellenőrizték a papírjaimat. És pont. Hiába mondtuk ketten is, hogy mi a helyzet, hogy hol történt a dolog, kiről van szó…nagyon nem hatotta meg a két jelmezest. (A legszebb a sztoriban az, hogy mögöttem egy rendőrautó, mellettem egy rendőrautó, a szervek a papírjaimat nézegetik, telefonálnak, a járókelők meg a szélvédő láttán hüledezve néznek engem, hogy kit gázoltam el…)

A tűzoltó barátommal az egerszalóki kmb-s ugyan elgurult a helyszínre, de nem kezdte egyik rendőr sem keresni az elkövetőt. (Utólag kaptam az infót az egyik ex-nyomozótól, hogy megfenyítették őket). Este 8 magasságában érkezett meg a két bűnügyi helyszínelő, 20 perc alatt lehelyszíneltek, majd közölték, hogy az elkövető biztosan meglesz, de a kártérítést nyugodtan elfelejthetem. (ismert bűnöző, nemrég szabadult, segélyen él, ergo nem fog fizetni)

Azóta csak annyi történt, hogy kaptam egy levelet az Egri Rfk-tól, az elkövető meglett, átadták az ügyet az ügyészségnek.

Pont.

Bruttó deficit 30.000,-

Meg a tapasztalat, hogy ma egyeseknek Magyarországon mindent lehet, a rendőrökre érdemben számítani viszont fölösleges. (az egri járőr, miután leírtam mi történt, végignézett rajtam, és annyit mondott, nem igaz, hogy nem tudtam volna lecsavarni…ezek után elmagyaráztam neki, tegeződve, hogy ő az oldalán lévő szolgálati fegyverrel sem merne föllépni…persze engem önbíráskodás miatt feljelentenének…mindezt sok-sok bazdmeggel fűszerezve. Utána nem beszélgettünk többet)

Ami azóta megváltozott: az Alfám kapott egy új szélvédőt, én meg tervezek beszerezni egy riasztópisztolyt, hogy a következő ilyen eset után kérdés nélkül 1 méterről a fejre célozva kiürítsem a tárat.