Szocialista vagyongazdálkodás Miskolcon II.,
avagy újabb gyanús ingatlanügyek a belvárosban

Előzmények:
Az önkormányzati tulajdonú Miskolc Holding Zrt-t érintő off-shore
botrány kipattanása óta Káli Sándor egyszer sem nyilatkozott

meg
érdemben azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy kik állnak valójában a
busásan megfizetett off-shore cégek tulajdonosi hátterében, ahogy
azóta sem tisztázta a polgármester, hogy miért kellett tízmilliókat
kifizetni olyan szolgáltatásokért, amelyeket még a szintén
önkormányzati tulajdonú MIK Miskolci Ingatlangazdálkodó Zrt
könyvvizsgálója is vitat mondta egy ma tartott sajtótájékoztatón Szinay Attila a Fidesz frakcióvezetője.

Vagyongazdálkodás szocialista módra I.:
A MIK Zrt. 2007-ig maga valósította meg a nagy építőipari
beruházásokat, minden ehhez szükséges részlege működött (pl.
anyagbeszerzés, műszaki ellenőrzés stb.).
2007.-től az önkormányzati cégeket tömörítő Miskolc Holding Zrt.
elkezdete működését, melynek igazgatója a MIK Zrt. korábbi igazgatója,
Dr. Halmai Gyula lett, a MIK Zrt. új igazgatójává pedig az addigi
helyettest, Molnár Zoltánt nevezték ki.

Innentől kezdődött a BKV-s ügyből már ismert kiszervezési technika,
azaz minden olyan tevékenységet, amit addig a MIK Zrt. látott el,
kiszervezték külső off shore tulajdonban álló cégekhez.
Ezen off shore „magyar leányvállalatok” között is tulajdonosi
keresztkapcsolatok vannak, melyek azonos érdekeltségi körhöz kötik a
táblázatban szereplő cégeket. Az összes olyan tevékenység amelyet a
MIK Zrt látott el korábban, 2007-et követően outsourcing kiszervezésre
kerültek a táblázatban szereplő cégekhez. A kiszervezett költségek
jellemzően az adóhatóság által ” a megfoghatatlan” kategóriába
tartoznak, pl. tervoptimalizálás költsége, értékesítés knoch how-ja
reklámra, honlapra kiterjedően, üzletvezetés menedzsment díjazása,
műszaki projektvezetés bonyolítás költsége, értékesítés,
szerződéskötés költsége, reklámköltségek, sikerdíjak, műszaki
ellenőrzés költségei.
Ezek a feladatok egymás között is nagyon sok átfedést tartalmaznak,
megfogalmazásuk túlzottan általános, számonkérhetetlen.
Ezeket az outsourcing szerződéseket többnyire az igazgató kötötte a
cég jogi és műszaki embereinek bevonása nélkül. A cél ezzel az volt,
hogy minél kevesebben tudjanak ezekről a szerződésekről.
Ismételten felszólítjuk Káli Sándort, hogy tisztázza, hogy valójában
kik a haszonélvezői a pénzszivattyúnak, hová vándorolnak a város
milliói?

Vagyongazdálkodás szocialista módra II.:
A 2007. október 18-án megtartott közgyűlésen a szocialista képviselők
Káli Sándor indítványára megszavazták, hogy pályáztatás nélkül eladja
a város a Szent István tér Erzsébet fürdő felé eső oldalán lévő
területet.
A vevő a WNT Hotel és Fürdő Kft volt, a vételárat 65.400.000 Ft-ban
állapították meg. A vételárban benne volt magántulajdonú építmények
(vendéglátóegységek) földhasználati jogának az ellenértéke, miközben
az érintett két söröző földhasználati joga egy szerződés alapján 2007.
december 31-én megszűnt volna, azaz kiürített állapotban visszajárt
volna a város részére.
Miután a földterület tehát pályázat nélkül a WNT Hotel és Fürdő Kft-é
lett és a sörözők használati joga megszűnt volna 2007. december 31-én,
az önkormányzat Gazdasági Bizottsága 2007. december 19-én Káli Sándor
indítványára úgy döntött, hogy összesen 40.000.000 Ft-ért megveszi (!)
a két vendéglátóhely épületét. Az épületekre megírt adásvételi
szerződés 2008. januárjában kelt, tehát a használati jog lejártát
követően. Álláspontunk szerint eddig a pontig is törvénysértések
sorozatát követték el a miskolci szocialisták de ezen utóbbi manőver
büntetőjogi kategória.
A dolgot tovább tetézi, hogy egy 2008. január 16-án kelt jegyzőkönyv
szerint az önkormányzat nevében eljáró MIK Zrt ingyenesen átadta a
feleslegesen megvásárolt vendéglátóhelyek használati jogát a
földterület tulajdonosának a WNT Hotel és Fürdő Kft-nek, amely azóta
is szedi a sörözők bérleti díját.
Az egész folyamat kiderítését a Miskolc Holding Zrt-be delegált
fideszes felügyelő bizottsági tag kezdeményezte, aki elől évekig
próbálták meg elzárni a szükséges dokumentumokat és csak hosszas
kutatómunka után vált megismerhetővé a történet.

Kérdéseink:
Miért kellett 40.000.000 Ft-ot úgy elkölteni, hogy a vendéglátóhelyek
használati joga rövid időn belül visszaszállt volna a városra?
Miért vett meg az önkormányzat egy jól fizető bérleményt, ha az azzal
járó hasznosítás jogát ingyen átadta egy magáncégnek és ezen cég szedi
ennek hasznait?
Mi volt Káli Sándor valódi szándéka, mikor a fenti ügyletekre
vonatkozó előterjesztéseket megszavaztatta?