Küldjél. Szita Károly, Szikora Róbert és Orbán Viktor volt minisztere az állambiztonsági aktákban

„Drága Istenkirályunk! Ha már annyira vered a melled az ügynökakták nyilvánosságra hozataláért, igazán pikáns lenne, ha pont a saját imádott nagypapid aktája „keveredne el” a süllyesztőben, nem gondolod?
Milyen megható volt a mese arról, hogy ’56-ban fegyverrel harcolt – csak azt felejtetted el hozzátenni a nagy hősök krónikájához, hogy tulajdonképpen kire is célzott azzal a fegyverrel. A szovjet tankokra vagy a magyar szabadságharcosok hátára? Tudod, miközben rengeteg hozzád hasonló vagy kevésbé élemedett korú fiatalt kivégeztek vagy nyomorba döntöttek csak azért, mert szabadon akartak élni, a te nagypapid valahogy kimaradt a megtorlásból. Se egy börtöncella, se egy pofon.
Hogyan lehetett valaki a Markó utcában fogalmazó éppen ’56-ban, ha közben állítólag a barikádokon ontotta a vérét a szabadságért? Ráadásul 1960-ra már bírói székbe is repítette a pártbizalom. Ugyan már! Aki kicsit is konyít a Kádár-korszakhoz, az pontosan tudja, hogy a rendszer nem a szabadságharcosokat jutalmazta bírói talárral, hanem a legkiszolgálóbb fogaskerekeket.
Szóval, ha már minden áron Orbánra vadászol, és a politikai tisztaság bajnokának állítod be magad, ideje lenne kiteríteni a lapjaidat. Kezdhetnéd rögtön a családi album legsötétebb oldalaival! „