Tavaly a Kerekdomb Fesztiválra is megérkezett a „macskás fadísz”

Oszkó Péter blogja ⁠ Tegnap megkezdődött a 2026-os Kerekdomb Fesztivál. Egy olyan fesztivál, amit legtöbben talán a Művészetek Völgye kistestvéreként ismernek, mert ugyan kisebb méretben, de ugyanazt az összművészeti kavalkádot idézi meg az őszi tokaji borvidéken, mint amihez nyáron szoktunk hozzá Kapolcson. Szemben viszont a nagytestvérével, a Kerekdomb Fesztiválról csak kevesen tudják, mikor és hol pattant ki a megszervezésének az ötlete és valójában kinek köszönheti megszületését. Az ötletgazda ugyanis ebben az esetben nem egy ambiciózus művészember, vagy művészeti menedzser, hanem a generációnk egyik legnemesebb gondolkodású kulturális mecénása volt, akit sokan ismertek sikeres üzletemberként, kifinomult műgyűjtőként, borászként, de kevesen tudják, hogy életművéhez ennek a fesztiválnak a kitalálása és útjára indítása is hozzá tartozott. Három éve, ugyanebben a hónapban távozott el az élők sorából Szűcs Ferenc, akit épp úgy volt szerencsém ismerni az üzleti életből virtuóz gondolkodású pénzügyi szakemberként, mint a gasztronómia rajongójaként, tállyai borászként, műgyűjtőként, általában művészeti mecénásként, és ha nem hangzik érdemtelen dicsekvésnek, akkor barátként is. Vele bonyolódtunk csapongó beszélgetésbe majd tíz évvel korábban, amikor felvetette, hogy ha már az általa is nagyra tartott Művészetek Völgye Fesztivált annak megújult szervezőcsapata végre stabil növekedési pályára tudta állítani, lehet-e egy következő kihívás egy hasonló fesztivált útjára indítani az ország egy másik szegletében. Mert hogy egy ilyen fesztivál nem csak kulturális és szellemi táplálékot hoz, de látogatókat, turizmust, kistelepüléseknek akár további fejlődést. És lehet-e szebb fejlesztési modellt találni egyébként sokszor megnehezülő helyzetű kistelepüléseknek, mint hogy a hazai művészvilág válogatott tehetségei adják meg számukra a kitörési lehetőséget. A rendezvény méretében még messze nem érte utol a Művészetek Völgyét, mondhatni, még útkereső időszakát éli. A kezdeti években ennek persze előnyét is látta, közepes létszámú látogatottságával ugyanis sokáig a politika radara alatt maradt, nem érték el direkt piszkálódások, beavatkozási kísérletek, rágalmak és rémhírterjesztések. Ez egészen a tavalyi évig volt így, amikor viszont a koncertprogramok közönsége ide is elhozta az általános társadalmi elégedetlenség leegyszerűsített és hangos kifejezési módját, a „macskás fadísz” skandálást. És a helyi politikacsinálók körében nagyobb lett belőle a felfordulás, mint bárhol máshol, mert kelet-magyarországi kistelepüléseken ilyet egészen addig nem hallottak. Ilyesmire arrafelé senki nem vette még a bátorságot. Aztán fél évre rá, április 12-én annál többen vették. Ha egyébként valamit személyesen sajnálok, az az, hogy ezeket a pillanatokat a fesztivál ötletgazdája már nem élhette meg. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem csak én éreztem volna felemelő pillanatnak, amikor a tavalyi koncertprogramok átlépték az egyszeri kulturális élmények kereteit és politikatörténeti eseménnyé váltak. Így aztán az sem lehetett kérdés, hogy ennek a fesztiválnak 2026-ban is meg kellett valósulnia. Még akkor is, ha az anyagi hátterét biztosítani képes támogatók, mecénások közül mára kevesebben maradtunk. Sajnos megfogyatkoztunk. De ha valaki, az eredeti ötletgazda Szűcs Feri egész biztosan ragaszkodott volna hozzá, hogy akár nagyobb személyes erőfeszítések árán is, de Kerekdomb Fesztivál a mostani általános fellélegzés, az egyszerre tapasztalható társadalmi és kulturális megkönnyebbülés időszakában is megvalósulhasson és továbbra is próbálja betölteni eredetileg kitalált küldetését. Ennyivel pedig tartozunk az emlékének.