A miskolci tanárnő, aki négy éven át csak szült és ölt
A rendőrség egy feltételezett csecsemőgyilkosság miatt kezdett nyomozni 1975 nyarán. A kisbabát meztelenül találták meg a Szinva partján, és a hatóságok azt feltételezték, hogy az anyja ölhette meg. Összegyűjtötték azoknak a nőknek az adatait, akik nem sokkal korábban terhesek voltak, majd a megyei lapban is segítséget kértek a lakosságtól. Ekkor jelentkezett egy miskolci férfi, akinek feltűnt a szomszédja, Pongó Aranka viselkedése. A 42 éves, elvált tanárnő hónapokon át terhesnek látszott, majd hirtelen eltűnt a hasa, csecsemő azonban sehol nem volt. A rendőrség behívta kihallgatásra. Az esetet a Bűntények podcast dolgozta fel részletesen.
Forrás: Déli Hírlap
A csecsemőgyilkosság nyomai egy miskolci lakásig vezettek
A vizsgálatok kizárták, hogy Pongó Aranka lenne a patakparton megtalált csecsemő anyja. A kihallgatáson azonban váratlanul ezt mondta a rendőröknek:
De ha ezt nem is én csináltam, én is megöltem az enyémet.
A korabeli Déli Hírlap szerint az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a 42 éves tanárnő néhány nappal korábban szült. Pongó Aranka először azt állította, hogy a Sajó partján hozta világra gyermekét, majd a holttestet a folyóba dobta. Később megváltoztatta vallomását, és elmondta, hogy valójában Miskolcon, a Gyula utcai lakásában szült.
A rendőrök az éléskamrában találták meg az újszülött kisfiú holttestét. A gyermek mintegy 2500 grammos és 50 centiméteres volt, a maradványai egy nejlonzacskóba voltak rejtve.
Néhány héttel később kiderült, hogy nem ő az egyetlen. Pongó Aranka maga mutatta meg a rendőröknek az éléskamrában elrejtett további három gyermek maradványait. A szülések 1970-ben, 1971-ben, 1974-ben és 1975-ben történtek.
Elmentünk a Gyula utcára ahhoz a társasházhoz, ahol néhányan kint ültek a padon, de senkinek nem volt ismerős a borzalmas történet. Így néz ki ma a a magyartanárnő egykori otthona és környéke:
Mindent megtett, hogy ne derüljön ki a terhessége
1970-ben a gyerekre semmiféle körülmény között szükségem nem volt. Nem volt szándékomban az újszülöttet meghagyni
– olvasható Pongó Aranka vallomása a Déli Hírlapban. Az első terhességnél még az is felmerült benne, hogy a gyermeket állami gondozásba adja, majd később magához veszi. Ezt végül azért vetette el, mert egyik rokona a miskolci gyermekvédelmi intézetben dolgozott, és attól tartott, hogy kiderülne, ő szülte a gyermeket. Nőgyógyásznál is járt, aki körülbelül hat hónapos terhességet állapított meg és kórházi ellátást javasolt, a nő azonban nem ment be a kórházba.
Ha már felelősségre vonás nélkül megúsztam az előzőt, ez sem kerül napvilágra.
Fotó: Gárdonyi Edina
Délelőtt szült, délután dolgozni ment
Tudtam, hogy amíg ott vannak, addig biztosan ott vannak. De ha onnan elviszem, akkor megtalálhatják és felderíthetik, hogy ezeket én szültem.
Ezért tartotta éveken át a maradványokat az éléskamrában. A szomszédok közben többször látták terhesnek, majd rövid idő múlva feltűnően soványnak és gyengének.
Olyan sápadt és gyenge volt, mintha szülés után lenne, de gyereket senki sem látott.
Az 1971-ben született gyermek esetében Pongó Aranka azt mondta, délelőtt szült, délután pedig már munkába ment. Vallomása szerint a gyermek felsírt, ő pedig többször ráengedte a vécé öblítővizét. Később úgy fogalmazott, kilencven százalékig biztos benne, hogy azért tette, hogy a gyermek meghaljon. Az 1974-es gyermeknél már előre számolt azzal, hogy ugyanúgy jár el, mint korábban.
Rutinmunka volt ez már nálam.
Az utolsó, 1975-ös szülésnél vallomása szerint már nejlonzacskót is előre készített. A felsíró gyermekre tudatosan ráengedte az öblítővizet.
Az igazságügyi szakértők nem találtak nála elmebetegséget, gyengeelméjűséget vagy olyan súlyos tudatzavart, amely magyarázatot adhatott volna a történtekre. A nyomozók még a vécét is megvizsgálták: lemérték, mennyi vizet tartalmaz a tartály, milyen gyorsan ürül ki, és mennyi idő alatt telik újra.
Adósságok és szétesett magánélet
A nyomozás során Pongó Aranka anyagi helyzetét is feltárták. Hosszabb ideje komoly pénzgondokkal küzdött, több helyről kért kölcsön, és tartozásai folyamatosan halmozódtak. A Déli Hírlap szerint maga mintegy százezer forintra becsülte adósságait, tanítványoknak, szülőknek, kollégáknak és szolgáltatóknak is tartozott.
Egyik gödröt ástam, másikat temettem. […] Ilyen körülmények között nem vállalhattam újabb gyerekeket.
Magánélete is évekkel korábban szétesett. Férje 1967-ben elköltözött, egy évvel később elváltak, A tanárnő később azt vallotta, hogy érzelmileg még sokáig kötődött hozzá. Volt férje időnként kábultnak látta, ezért felmerült benne, hogy valamilyen szert szedhet, ezt azonban a szakértői vizsgálatok nem igazolták.
A később született gyermekek apjainak kiléte nem tisztázódott. Pongó Aranka szerint az első háromnak ugyanaz a férfi volt az apja, a negyediknek más, de a korábban megnevezett férfiakra vonatkozó vallomását később visszavonta.
Közeli barátnője egészen más oldaláról ismerte: odaadó anyának, szerény és zárkózott nőnek tartotta. A terhességekre sem gyanakodott, mert barátnője azt mondta neki, hormonzavar miatt nőtt meg a hasa. Felnőtt lánya sem tudott a terhességekről, az utolsó szülés előtt valamilyen hasi problémára gyanakodott, és azt tanácsolta anyjának, menjen nőgyógyászhoz.
Forrás: Észak-Magyarország
Életfogytiglant kért az ügyész
Pongó Aranka pere 1975 decemberében kezdődött Miskolcon. Az Észak-Magyarország tudósítása szerint a tárgyaláson jelen volt a helyi és országos sajtó is. A Bűntények podcastban ismertetett iratok szerint a tanárnő kérte, hogy felismerhető, szemből készült felvétel ne készülhessen róla. Az ügyész életfogytiglani szabadságvesztést kért. A védelem a nő büntetlen előéletét, feltáró vallomását és az erkölcsi elítéléstől való félelmét hozta fel enyhítő körülményként.
A bíróság 15 év fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügyész súlyosításért, a védő enyhítésért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ítéletet.
Nem tudni pontosan, mi lett a csecsmőgyilkos tanárnővel
Pongó Arankát a jogerős ítélet után a kalocsai fegyházba vitték. Az iratok szerint jó magaviselet esetén 1986. szeptember 27-én kerülhetett feltételesen szabadlábra, arról azonban nem találtunk megbízható adatot, hogy pontosan mikor szabadult és mi történt vele később.
Portálunk egy később a gimnáziumba pár évig bejáratos neve elhallgatását kérő forrástól úgy értesült: Pongó Aranka a szabadulása után a miskolci Kossuth Gimnáziumban kapott portás állást, ahol a kilencvenes évek első felében még dolgozott, azt pontosan nem lehet tudni meddig, vélhetően, amíg nyugdíjba nem ment. Kollégái és a tanulók Angyalka néninek hívták, azonban a kilencvenes években már kevesen tudták, hogy ez a név azért ragadt rá, mert saját állítása szerint „angyalokat csinált a gyerekeiből”.
Az 1975-ben megtalált kisfiút közköltségen temették el a miskolci köztemetőben. A Pongó Ferenc nevet kapta.
