A World Trade Center elleni támadás áldozatainak hivatalos jegyzékében az ő neve mellett szerepel az első sorszám: Victim 0001. Az első azonosított áldozat. Mychal Judge atya, a tűzoltók lelkésze Brooklynban született, igazi New Yorker volt, aki a város hajléktalanjaitól kezdve a polgármesterig mindenkit személyesen ismert. Az emberek úgy érezték, ő a legjobb barátjuk. Fekete táskája mindig teli volt a híveknek írt személyes, kézzel írott levelekkel.
Ölelés a félelem és a megbélyegzés idejénAz 1980-as évek elején, amikor az AIDS-járvány elérte New Yorkot, a várost megbénította az ismeretlentől való rettegés és a társadalmi megbélyegzés. Ebben az időszakban még az egészségügyben és az egyházban is sokan tartózkodtak a betegek közvetlen érintésétől. Mychal atya, a ferences rendi szerzetes azonban nem visszahúzódott, hanem kinyújtotta a kezét: megalapította a St. Francis AIDS Ministry szervezetet.
Rendszeresen látogatta a kórházakban a haldokló fiatalokat, megölelte őket, fogta a kezüket, és temetési miséket tartott nekik, amikor mások erre nem voltak hajlandóak. Csendben jelen volt a gyászoló családok és elhagyatott partnerek mellett is, mindig azt hirdetve, hogy Isten szeretete feltétel nélküli, és nincsenek kivételek.
Az AIDS-járvány alatti bátor és könyörületes tevékenysége tökéletesen megalapozta mindazt, ami később történt. Megmutatta, hogy Mychal atya nem a tragédia napján, véletlenül vált hőssé. Ő egész életében az volt. Mindig ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt a reményre és a szeretetre. Akár egészsége és élete árán is.
Az utolsó ima és egy megmentett életAmikor 2001. szeptember 11-én reggel az első repülőgép becsapódott a World Trade Center Északi Tornyába, a New York-i Tűzoltóság (FDNY) hivatalos lelkészeként Mychal atya azonnal a helyszínre sietett. Miközben a tűzoltók felfelé indultak a lépcsőkön, ő a lobbiban kialakított parancsnoki központban maradt, hogy imádkozzon, és feladja az utolsó kenetet az elhunytaknak és a sérülteknek.
Amikor a Déli Torony 9:59-kor összeomlott, a hatalmas légnyomás és a berepülő törmelék betörte az Északi Torony üvegfalait. Mychal atyát a fején találta egy zuhanó törmelékdarab, miközben az áldozatokért imádkozott.
A por leülepedése után Bill Cosgrove rendőrhadnagy talált rá a sötétben. Tűzoltó társai felemelték élettelen testét, és a pár utcányira lévő Szent Péter-templomba vitték. Az erről készült fotó a 9/11-es tragédia egyik leghíresebb és legmegrendítőbb vizuális szimbóluma lett. Cosgrove később úgy emlékezett vissza, hogy Mychal atya megmentette az ő életüket is, mivel elvitték a testét a templomba, elhagyták a veszélyzónát, így elkerülték az Északi Torony percekkel későbbi összeomlását. A templomban Kevin M. Smith, szintén tűzoltólelkész, megáldotta a testét, majd lehelyezték a főoltár elé.
A végső búcsú és az elismerés kérdéseSzeptember 15-i temetésén több mint 3000 ember zsúfolódott össze a manhattani St. Francis of Assisi templomban és a templom előtt az utcán. Jelen volt Bill Clinton korábbi elnök, felesége, Hillary Clinton és szinte az egész város. Rendtársa és közeli barátja, Michael Duffy atya a gyászbeszédében így emlékezett vissza Mychal atya szavaira és a legelső áldozat szimbolikájára:
„Néha megkérdezte tőlem: „Michael Duffy, tudod, mire van igazán szükségem? Abszolút semmire. A legboldogabb ember vagyok a földön. Miért vagyok ennyire megáldva?’
Mychal célja az volt, hogy felkészítse a tűzoltókat a végső útra. Ebben az életben fizikai képtelenség lett volna mindenki mellett ott állni. Ezért kellett neki elsőként mennie: hogy a halál túloldalán várhassa és köszönthesse mindazokat, akik utána érkeztek a romok közül. Ma eltemetjük a testét, de nem a lelkét. Eltemetjük a hangját, de nem az üzenetét. Eltemetjük a kezét, de nem a jó cselekedeteit. Eltemetjük a szívét, de nem a szeretetét. A szeretetét soha.”
Mychal atya magánnaplóiból és közeli barátainak beszámolóiból kiderült, hogy homoszexuális volt. Ezt szűk körben vállalta is, de mindig szigorúan tartotta magát a szerzetesi és papi fogadalmához, beleértve a cölibátust is. Életrajzírói és rendtársai megerősítették, hogy bár volt egy nagyon közeli, mély érzelmi barátsága egy ápolóval, a kapcsolatuk teljes mértékben platónikus maradt. Mychal atya saját identitására Isten ajándékaként tekintett, amely segített neki abban, hogy megértse és felkarolja a kirekesztetteket.
Halála után szinte azonnal elindult egy alulról szerveződő mozgalom, amely szentté avatását kérte. Az eljárás megindítása sajnos hamar megakadt. A konzervatív egyházi körök és a New York-i érsekség óvatosan és tartózkodóan viszonyul a kérdéshez. Tartanak attól, hogy egy melegnek vallott pap szentté avatása komoly vitákat és megosztottságot váltana ki az egyházon belül.
A New York-iak és a tűzoltók szívében Mychal Judge atya régóta szentként él, minden ceremónia nélkül
