Értem. Most udvarol Czinknének Gúrland (lánykori nevén Martinászkertváros) bolsi nyugdíjas klubja.
„Most olvasom, hogy Leslie (Lezli – a szerk.) Mandoki, nemzetünk David Crosbyja, akit, mint az köztudott, mindösszesen egy tonna tokaszalonna, háromszáz hektoliter házi szilvapálinka, egy konténer körözött és egy nemzetközi liberális összeesküvés választott el a Grammy jelöléstől, azt nyilatkozta a minap, hogy ő sosem volt Orbánista, és kifejezetten örül az új garnitúrának. Gyors kutatómunkám eredménye szerint 2010 és 2026 között Lezli potom kétmilliárd, azaz kétezermillió forint ( évi szaros százhuszonöt-millió) állami támogatást kapott, hogy a dajcstamási angolsággal kinyilatkoztatott szongvrájteri (sic) munkásságát magyarországon és külhoni koncerttermekben, fesztiválokon zavartalanul vihesse színpadra. Lezli, a független mindenedet, de szeretlek, mégis hogyan is gondolhattuk volna rólad, hogy világszép bajszodat a hatalom farpofáival illatosítod, hogy világraszóló zeneművészetedet a hatalmi zsörtölődésed eredményeképpen éri ez a sűrű rivaldafény… nem kell magyarázkodnod.
“Orbán Viktor … egy pokoli okos, nagyon művelt lángelme”
“Bárcsak itt ülne Orbán Viktor”
„Orbán Viktor a világpolitikát globálisan látja, egy holisztikus világképben is gondolkodik.”
Ezek az idézetek sem tőled származnak. Tudjuk, hogy nem fog hiányozni Orbán, és ami még fontosabb, azt is tudjuk, hogy az évi százhuszonöt-millió sem fog hiányozni… mert sajnos, sajnos Lezli az is elment vele, akárhogyis tetszik tornászni. Egyszer 2024-ben Los Angelesben egy Mononeon koncert után a Lodge room backstage-ben találkoztam a világhírű billentyűs fenomén Cory Henryvel, elszívtunk egy békepipát (noha már jóban voltunk, ha érted mire gondolok, höhö) aki éppen egy évvel annak előtte szerepelt veled egy koncerteden, amin az egész zeneipar megrökönyödött, hogy egy olyan zenei krőzus, mint amilyen te vagy, Lezli, hogy alkalmazhat egy ilyen nevesincs nyikhajt, és mit ad isten, rá is kérdeztem, hogy volt ez, mégis, pont úgy, ahogy egy pár hete David Fostert is megkérdeztem, hogy létezhet, hogy olyan nagyságok lehajoltak hozzá, mint Mága Zoltán,
mert őszintén, mindkettő sebeket ejtett a szívemen, mire keserves röhögőgörcsben törtünk ki, és azt mondta, rengeteget fizettél, vagyis hàt fizettünk, Lezli, mi, a közértes néni, a postás bácsi, a szomszéd egyetemista lány, meg én, fizettük ki Cory vendégszereplését, és őszintén, tőle noha egy petákot sem sajnálok, azt sajnálom, hogy összetokaszalonnázta, összepálinkázta a kis kacsóit. Mára egyébként majdnem elfelejtettem mindezt, de ez a cikk eszembejuttatta. Mindenesetre a jövőben sajnos nem fogsz tudni magyar adóforintokból világsztárokat vásárolni magadnak, kénytelen leszel a piacról megélni, koncerteket szervezni, fellépni, amiből egyenesen következik, hogy jövőre a Bogácsi búcsún találkozunk, hozok körözöttet, lesz nemulass. Viszont (!) ha ragaszkodsz az angol nyelvű dalszerzéshez, valamikor hívj fel, és beszélgessünk, állítólag a diskurálás ébreszti meg igazán a nyelvérzéket, átbeszélhetjük a feljebbieket is, bár lehet, hogy ennél egy picit keresetlenebbül fogalmaznék, tudod, zavarban vagyok. Ölellek Lezlim!”
