Nem az a baj, hogy hetilap lett az Észak
Már húsz, harminc évvel ezelőtt, amikor nem indult el a nyomtatott média lejtmenete is tudtuk, hogy vannak olyan cikkek, amelyeket sokkal kevesebben olvasnak el. De mégis bekerültek a lapba, mert bár nem a széles közönséghez szóltak, de mégis csak valamiféle közszolgálatiságot képviseltek. A helyi média pedig fel kellett, hogy vállalja ezt, még ha egyébként köze sem volt a közszolgálati média státuszhoz.
Ebben az eltelt évek alatt semmi sem változott. Viszont, ma már pontosan tudjuk, hogy egy cikket hányan olvastak el. Sőt! Az analitika azt is megmutatja, milyen oldalról jött az olvasó, meddig maradt, merre ment tovább, milyen eszközről, melyik országból, mi a neme és a kora.
Húsz évvel ezelőtt a hirdető arra volt kíváncsi, hány példányban adtuk el a lapot egy nap, öt éve arra, hány kattintás volt az adott napon az oldalon, ma meg arra, mennyi egyedi látogató érkezett az adott napon az oldalra. Az olvasó így tulajdonképpen szavaz arról, mi érdekli, mivel foglalkozzon a média, melyik maradhat életben a piacon. Nincs ezzel sem semmi baj! Mindenki rávágja: jól van ez így.
Aztán a közösségi oldalon jönnek a dühös szmájlik, meg a hozzászólások, miért azzal a bulvár, havária témával foglalkozunk, miért nem a magas kultúrával? Csak hát az analitika nem hazudik: a magas kultúrát a kutya sem olvassa el, a balesetet meg a bulvárt meg sok-sok ezren tunkolják. Olyan ez, mint mikor bezár egy üzlet a sétálón, és a sajnálkozó, számon kérő posztolóktól megkérdi valaki: te mikor vásároltál ott utoljára? Ja, hogy semmikor…
Szóval nem az a baj, hogy hetilap lett az Észak. Még az sem, hogy éppen a klasszikus média összeomlását éljük meg testközelből – amire nyilván rátettek a politikai folyamatok is.
A helyi média zsugorodása viszont riasztó!
Mert amíg a tiszaújvárosi robbanásnál, meg a Szalonnára beköltöztetett szlovák családok házánál egymást tapossa az országos média, addig a civil szervezetek, intézmények, önkormányzatok programjainál, könyvbemutatókon, kiállításmegnyitókon, a megyei foci meccseken, a miskolci közgyűlésen, Debrétén, Szögligeten, a 100 éves Marika néni felköszöntésén, a 60 éves érettségi találkozón, a szikszói kerekesszékes rekorddöntésén, és még hosszan sorolhatnám csak a helyi média kollégái vannak ott…
Azzal, hogy a MiNap/Miskolc TV és az Észak/boon (és még sorolhatnám a megyében megszűnt, vagy visszafejlesztett médiákat az elmúlt évekből) felületei csökkennek, csökkentek, a munkatársai lassan elfogynak annak az esélye csökken, hogy a helyi híreknek legyen krónikása. Az igazi, helyi közszolgálatiság kerül veszélybe!
Ami minden politikai tartalom ellenére is jelen volt, azoknak köszönhetően, akik erre tették fel az életüket és elviselték a megkapott – nem helyben készül – tartalmakat azért, hogy Marika néni és a kerekesszékes rekord is helyet kaphasson.
Eljöhet az idő, amikor ennek sem felülete, sem krónikása nem lesz már
