Azért milyen fantasztikus lazasággal kezeli Orbán a történelmi tudatlanságra is felépített gyűlöletpolitikáját!
Nem tudom, ma még tanítanak-e magyar történelmet az iskolákban, és léteznek-e még olyan fiatalok akiknek mond az bármit, hogy 133 nap?
Orbán ugyanis belengette, hogy az új kormány 133 napja hamar kitelik, a rendszernek vége lesz, és ők bevonulnak a hatalomba, gatyába rázzák az országot, és megkezdődik az elszámoltatás.
A 133 nap az a Tanácsköztársaságot jelenti természetesen, ami a zsidózáson túl a kommunizmus és diktatúra rémképét vetíti rá a kétharmados és növekvő támogatottságú Tisza kormányra.
Ezzel mindjárt foglalkozom is aktuálisan és érdemben, bár a kizárólag ösztönökre ható bujtogatás, mindig is része volt Orbán nyelvi fegyverzetének.
De a történelmi tények ennél erotikusabbak így Tusványos 2026 szellemiségében.
Orbán ugyanis a saját visszajövetelét a hatalomba 133 nap elteltével jövendöli, amikor a TISZA kormányzása magától összeomlik majd szerinte, és akkor ő majd győztesen bevonul Budapestre.
Ezt a hívők ott dörgő tapssal jutalmazták, mint szokásosan.
A Tanácsköztársaság valóban összeomlott 1919 augusztus elsején a 133. napon.
Azt nem említette Orbán romániai fellépésén, hogy közben a román csapatok már áprilistól támadták Magyarországot, és 3 nappal a Tanácsköztársaság bukása után elfoglalták Budapestet.
Ez a Tanácsköztársaság bukásának egyik közvetlen oka volt.
Orbán most felszolgált történelmi párhuzama a Tisza kormány ellen, azaz hogy az kommunista diktatúra, szó szerint megegyezik a románok 1919- es támadásának alibijével akkoriban.
A tapsvihar, ami Romániában ma felcsattant, tehát annak a szuverén Magyarország jövőképének szólt, hogy ahogy a román csapatok elfoglalták Budapestet, pont úgy fog ő is visszatérni a hatalomba Budapesten.
Azt nem említette hogy úgy egyébként a román csapatok farvizén Horthy is megérkezett Magyarországra pár évtizedre, mert az már túl eklektikus és még ezzel a Venezuelával megbolondítva már az érzelem felkavarás mellett agyi resetet is előidézett volna a magbabonázott hallgatóságnál.
De minek is, hiszen Horthyt már korábban a legnagyobb magyar politikusok egyikének nevezte ars poetikájában.
Én még Tőkés Lászlót soha nem láttam ilyen lelkesen ünnepelni visszamenőlegesen a román hadsereget, de hát Istenem, a korral bizony lohadhat a nemzeti libidó is.
Tehát akit érdekel még, hogy milyen alternatívája van Magyar Péter kormányzásának, az Orbán mai romániai beszédéből hámozhatja ki a tudást.
Ki kell bekkelni a 133 napot és megérkezik Orbán Romániából.
Én ilyen eszeveszett képet nem tudtam volna Orbánra vetíteni, mint amit ő maga történelmi freskóként felskiccelt, de ha ő mondja, nincs okom vitázni vele.
Kevesebb megjelenítése
4 Responses
Álmodik a nyomor, dagikám? Nem azért zavartak el a p.csába, hogy te valaha is visszatérj a bandáddal együtt! Inkább hagyd abba a sz.rkavarást és vonulj vissza! Összeloptál már annyit, hogy ne halj éhen! Viszont ha sokáig pattogsz, előveszik a viselt dolgaid és sittre vágnak.
már hazudik a ” Magyar Hang” is?
„Pedig Garbai a Tanácsköztársaság számos szociáldemokrata vezetőjéhez hasonlóan tisztességes, a szervezett munkásmozgalomban népszerűvé vált politikus volt, aki azokban a zavaros hónapokban sodródott az eseményekkel, miközben nem tudta felfogni, milyen hatalmas erők játékszerévé vált. Pártjával együtt az a „hatalmi vákuum” dobta felszínre, mely az első világháború elvesztése és az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után kialakult. Jól jellemezte ezt egy korabeli, cinikus megjegyzés, amely így szólt: „Kormányozzon az antant!” De 1918 novemberétől nem az első világháború győztes hatalmai gyakorolták a hatalmat a felfordult Budapesten, hanem Károlyi Mihály és miniszterei, akik tele voltak illúziókkal az antant szándékait illetően.
Ebben a tragikus helyzetben ejtették „túszul” az újonnan megszerveződő kommunisták az 1890-ben megalapított MSZDP-t, sajátították ki és tették eszközükké a szervezett munkásság képviseletét. A fordulatra a szociáldemokraták, így természetesen Garbai Sándor sem volt felkészülve. Jellemző módon csak két munkáspárti politikus ellenezte a két párt „egyesülését”: a nagy ívű, de tragikus pályát befutó Peyer Károly és Róth Ottó, a rövid életű Bánsági Köztársaság vezetője.
Hatos Pál: A tanácsköztársaság nem zárvány, az is a magyar történelem része
A történész szerint a kortárs baloldali és a jobboldali narratíva sem tud mit kezdeni a ténnyel, miszerint az első világháború után csak a proletárdiktatúra indított fegyveres háborút az elfoglalt területekért.
Garbai csak az emigrációban döbbent rá, hogy miféle rendszerben volt államfő 133 napig, és próbálta meg elemezni saját szerepét a Forradalmi Kormányzótanács élén. Arra a következtetésre jutott, Jászi Oszkárhoz, Károlyi Mihály 1919. május elsején emigrált miniszteréhez és az antiszemitákhoz hasonlóan, hogy „zsidó elemek” vezették zsákutcába az országot, ők tehetnek a kudarcról. Végső István idézi Garbai egyik megállapítását a harmincas évekből: „A zsidóság, főként annak fiatal eleme példátlan szívóssággal törekedett a hatalom polcára, és szem elől tévesztette, hogy a magyar forradalom elferdült szerkezete következtében a kettős forradalmi irányt: az ipari munkásság felszabadítását és a zsidóság hatalomra jutását nem bírja el az ország.”
Pedig nem a zsidóság akart hatalomra jutni, hanem a hatalmi vákuum szippantott be zsidó származású, többségben valóban fiatal embereket Európa-szerte, így Magyarországon is. Ők egy utópia megvalósításában akartak közreműködni, illúziókkal telve, nem gondolva a következményekkel. Pedig már a Tanácsköztársaság alatt érezhető volt az antiszemita közhangulat erősödése. Ez már előrevetítette, hogy milyen következményekkel jár majd a kül- és belpolitikai téren egyaránt irreális, gazdasági csődhöz vezető „társadalmi kísérlet” kudarca… De Garbai, aki 1935-ben az emigrációban kiadott, Új utakon a hatalomért című könyvében megállapította, hogy a Tanácsköztársaság kudarcának legfőbb oka a „programnélküliség” volt, és szembefordult a szovjet rendszerrel, 1945 után mégis haza akart térni, hogy részt vegyen a „demokrácia építésében”. Vagyis kész lett volna bizalmat szavazni Rákosi Mátyás pártjának, ha hazaengedik, és nem hal meg az emigrációban 1947-ben Párizsban.”
Pazmeg! Ahhoz a román csapatokhoz kellettek az elvtársaitok is
Üdvözöl a nemzetközi SzDSz.
Újra itt vannak a nemzetközi dögevők.
„A Kockásfülű nyúl lenne a legalkalmasabb köztársasági elnöknek!
Ö lehetne a tökéletes államfő
Pártatlan közvetítő: nem beszél, így nem tesz meggondolatlan politikai nyilatkozatokat, beszéd helyett mindig cselekszik. Problémamegoldó, hiszen egy távcsővel pásztázza a világot, azonnal észreveszi a konfliktusokat, és önzetlenül segít a megoldásukban. Összefogás: mindig képes kibékíteni a haragvó feleket, ami a nemzet egységét kifejező elnök legfőbb dolga.”