Jaj, úgy élvezem én a diósgyőri strandot! – Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #3

Tények, talányok, történetek / Diósgyőri miértek #3

Jaj, úgy élvez(T)em én a diósgyőri strandot! 

A diósgyőri strand eltűnt a város térképéről, de nem tűnt el azok emlékezetéből, akik itt nőttek fel, ide jártak hűsölni nyaranta. A medencék, az árnyas fák és a jéghideg forrásvíz ma is ugyanúgy hozzátartoznak a diósgyőri nyarak emlékeihez.

A diósgyőri strand mára csak az emlékeinkben létezik. Helyének jó részét a Lovagi Tornák Tere foglalja el, ami a helyi lakosok körében nem okozott osztatlan sikert. 1730 körül Bél Mátyás tudós és utazó már kereste az Anjou-kori „Királynék Fürdőjének” fürdő nyomait, de csak egy medence romjait lelte. Ha ma járna erre, közel 300 évvel később is csak a medence nyomára bukkanhatna. Alig akadt olyan gyerek, aki ne itt töltötte volna a szünidőt, és szinte mindenki itt tanult meg úszni. Én is. A víz hideg volt, 22-23 fokos, a Szent-György forrás táplálta. Különlegessége a sziklába vájt apró barlangban kialakított merülőmedence és a szauna volt. Csak nosztalgiával tudok gondolni a gyönyörű környezetre, az árnyas fák alatt eltöltött nyarakra, a hűvös vízre, ahol évszázadokon át nyertek felfrissülést a diósgyőriek a nyári melegben. A férjem, aki tősgyökeres diósgyőri, így emlékszik vissza azokra az évekre, amikor középiskolás korában a nyarakat a strandon töltötte: ismerték a kerítésen azokat a pontokat, ahol be tudtak lógni fürdeni. Minden nap ott lebzseltek az árnyas fák alatt. A 80-as évek végén a dobozos sör még ritkaságszámba ment, csak a gazdag embereknek jutott. „Akinek volt, az az üres dobozokat szépen sorba rakva a szekrény tetején őrizgette, így volt ez nálunk is. A strandra menet az üres dobozokat megtöltöttük olcsó sörrel a sarki kocsmában, és vittük is magunkkal. A medence mellett a pokrócot leterítve, kiraktuk a dobozokat, átszellemülten kortyolgattuk a langymeleg nedűt. Hogy lehűljünk, beugrottunk a hideg vízbe…” (Árvai Sityu–Halász Ágnes: Gitár a hátizsákban – Privát félmúlt Miskolcon IV. Észak-Keleti Átjáró Egyesület, 2014.)

Halász Ágnes