A DAM-TERÜLETEK ÁLLAMI MILLIÁRDOKBÓL TÖRTÉNŐ VISSZAVÁSÁRLÁSA
A miskolci önkormányzat 2026. év elején – még a parlamenti választások előtt – az akkori magyar kormány több mint 6,5 milliárd forintos, vissza nem térítendő támogatásával nagyszabású területvásárlási programba kezdett. A cél a korábban privatizált, mára elhagyatott és lepusztult állapotú Diósgyőri Acélművek osztatlan közös tulajdonú, mintegy 130 hektáros rozsdaövezeti ingatlanegyüttes köztulajdonba vétele. A városvezetés eddig közel 75 hektárt szerzett meg azzal a hivatalos céllal, hogy a meglévő ipari parkok telítettsége miatt új gazdasági övezetet alakítson ki, és a területet visszaillessze a város egységébe.
A hivatalos kommunikáció kritikájaA projektet a városvezetés és az akkori kormányzat történelmi sikerként, „ingyen kapott” vagyonként és a miskolci gazdaságfejlesztés zálogaként aposztrofálta. Ezzel a kommunikációval szemben a kritikai megközelítések rávilágítanak arra, hogy a „pénzügyi ingyenesség” illúzió: a 6,5 milliárd forint a magyar adófizetők pénze, amelyet egy olyan projektre költöttek, amelynek közvetlen megtérülése és társadalmi haszna rendkívül bizonytalan. 
Miközben a város azonnali infrastrukturális és tömegközlekedési válsággal küzd, 
a források egy hosszú távú, spekulatív ingatlanügyletben kötődnek le.
Miközben a város azonnali infrastrukturális és tömegközlekedési válsággal küzd, a források egy hosszú távú, spekulatív ingatlanügyletben kötődnek le.
Fő kritikai elemek1. 
Az átláthatóság hiánya
Az átláthatóság hiányaA tranzakciókat súlyos eljárási és politikai legitimitási aggályok övezik. A városvezetés a több milliárdos adásvételi szerződéseket a miskolci közgyűlés érdemi és előzetes tájékoztatása, illetve jóváhagyása nélkül köthette meg. Ez a centralizált döntéshozatali mechanizmus odáig eszkalálódott, hogy ellenzéki képviselők a Főügyészséghez fordultak törvényességi felülvizsgálatért. 
A lakossági konzultáció elindítása utólagos, csupán a látszatdemokráciát fenntartó PR-eszköznek minősíthető, mivel a stratégiai döntések a polgárok valódi beleszólása nélkül már megszülettek.
A lakossági konzultáció elindítása utólagos, csupán a látszatdemokráciát fenntartó PR-eszköznek minősíthető, mivel a stratégiai döntések a polgárok valódi beleszólása nélkül már megszülettek.2. 
A koncepció hiánya
A koncepció hiányaA kritika központi eleme, hogy a terület megvásárlása mögött nincs transzparens, részletesen kidolgozott és megvalósíthatósági tanulmányokkal alátámasztott mesterterv. A „fejlesztés” és az „ipari park” hívószavak mögött nem látszanak a konkrét befektetői szándékok, a célzott iparágak vagy a fenntarthatósági modellek. Kérdéses, hogy egy strukturális problémákkal küzdő régióban miért egy környezetileg terhelt, jogilag rendezetlen (osztatlan közös) terület megvásárlása a leghatékonyabb módja a tőkevonzásnak.
3. 
Környezetvédelmi és pénzügyi időzített bomba
Környezetvédelmi és pénzügyi időzített bombaA kaland legsúlyosabb kockázata az ipari múlt öröksége. A talaj és a talajvíz évszázados nehézfém- és szénhidrogén-szennyezettsége miatt a területen bármilyen funkcióváltás (legyen az ipari vagy pláne zöldövezeti) feltétele az átfogó környezeti kármentesítés. 
Ennek költségei a becslések szerint a jelenlegi vételárat is többszörösen meghaladhatják. 
Mivel a kormányzati támogatás kizárólag a vásárlásra vonatkozott, a kármentesítés és a terület előkészítésének kolosszális költségvetési kockázata a jövőben Miskolc városát és a költségvetést terhelheti.
Ennek költségei a becslések szerint a jelenlegi vételárat is többszörösen meghaladhatják. Mivel a kormányzati támogatás kizárólag a vásárlásra vonatkozott, a kármentesítés és a terület előkészítésének kolosszális költségvetési kockázata a jövőben Miskolc városát és a költségvetést terhelheti.
KonklúzióA miskolci DAM-területek megvásárlása egy magas kockázatú, politikai motivációktól vezérelt urbanisztikai projekt. A rozsdaövezetek rehabilitációja elviekben támogatandó cél, a folyamat jelenlegi formájában azonban a transzparencia hiánya, az eljárási jogszerűtlenségek gyanúja, valamint a tisztázatlan kármentesítési kötelezettségek miatt komoly pénzügyi és környezetvédelmi csapdahelyzetet hordoz Miskolc számára.
A projekt sikerét nem a terület megszerzése, hanem a gazdasági hasznosítás megvalósíthatósága fogja eldönteni, amelyhez a jelenlegi fázisban hiányoznak a biztosítékok.
Mindenki döntse el: a helyzet magaslatán áll-e a jelenlegi városvezetés?
3 Responses
Mit akar még ez a Barkai? Egyszer már megbukott. Ja, hogy a teljesen jelentéktelenné vált, megsemmisült szoci és dékás elvtársak (Simon, Mokrai, Tompa ….) az ő hátán akarnak majd visszamászni a hatalom közelébe. Nem fog menni fiúk, remélem a Tisza résen lesz. Mondjuk a két házmester elvtársat (Bartha, Fodor) megválasztják majd, mert jól teszik a dolgukat, de a többi haszonleső hoppon marad.
A kókler városvezetésnek sikerült még egy koporsószöget beütnie e haldokló város koporsójába.
Takarodjanak a p.csába de előtte elszámoltatni őket az utolsó fillérig!
Egy orvos,aki nem bízik abban,hogy meg tud élni a havatásából.