„A hit és a szeretet országát kell felépítenünk. A szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni” – jelentette ki a csíksomlyói ünnepi szentmisén elmondott beszédében a szombathelyi püspök.
Püspök úr! Az Isten hozta a való világban. Eddig aludni tetszett? Fáziskésésben van.
Hol volt amikor azt mondta valaki a magyar parlamentben, hogy “Csuhások! Térdre imához!” Aludt?
Hol volt, amikor pedofil papokat irányítottak más egyházmegyébe, vagy külföldre?
Hol volt, amikor “megsemmisítendő ellenzékről” beszélt itt valaki?
Akkor is aludni tetszett, amikor az Ön híveit is poloskának nevezte az ország vezetője? Miért nem állt ki azokért a hívekért, akik nem a potrohosban, hanem Istenben hisznek?
Aludni tetszett, amikor az irdatlan mennyiségű közpénzből csak Önök szedték meg magukat – mint a történelem során mindig – de nem engedtek át egy fillért sem mondjuk Iványi egyházának?
Álmában véletlenül sem jelent meg Márton Áron, a legigazabb székely püspök, aki mindig az üldözöttek és elesettek pásztora volt?
Ki tanította Önnek, hogy államról és jogról prédikáljon? Hol vannak a bibliában ilyen fogalmak?
Most, hogy – mintegy 16 éves fáziskéséssel – felébredt, ha ilyen jól tudja, hogy a szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni, először nem az egyházon belül, a papok, a püspök társak fejében kellene rendet rakni? Azok fejében, akik a választási kampányban nyíltan politizáltak a Fidesz mellett.
Hogy van az, hogy az egyik püspök társa felsorakozott az ország leggazdagabbjai közé az elmúlt 16 évben? Pedig, mint tudjuk a legjobb erkölcsi útmutatás a példa adás! Mi lenne, ha mindenki az ő gátlástalan példáját követné?
S ha már szóba hoztam Márton Áront, aki kitűnő példakép, abban is, ahogyan egyházának méltóságát őrizte. Ezt a méltóságot adták fel Önök, amikor az egyházukat – világi javakért – a NER szolgálójává tették, amit persze a hívek, szép számmal díjaztak is, azzal, hogy elhagyták Önöket.
Szóval, ha Ön nekünk tanácsot ad, hogy „A hit és a szeretet országát kell felépítenünk. A szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni”, akkor feljogosítva érzem magam, hogy én is adjak Önnek egy tanácsot. Forduljanak a megmaradt hívekhez, s forduljanak el a pártoktól. De mindegyiktől!
