Két és fél hónapja áll az I. szakasznál a DAM-konzultáció. Nincs eredmény, nincs kitöltési szám, nincs II. forduló. A konzultáció gazdája lemondott. A kormány megváltozott. De a vasgyarikor.hu még mindig azt kéri: mondja el véleményét. Március 2-án Tóth-Szántai József polgármester ünnepélyesen bejelentette, elindul a Vasgyári Kör, a miskolciak elmondhatják véleményüket a Diósgyőri Acélművek területének jövőjéről. „Egy közvagyon sorsáról döntünk, és ami a városé, arról a városnak kell véleményt mondania. Minden lépés nyilvános lesz, a folyamatok, a döntések és a tervek is” – idézte a boon.hu a polgármestert. Ma, május 12-én, 71 nappal később a vasgyarikor.hu változatlanul az I. szakaszt mutatja. Nincs összesítés. Nincs kitöltési szám. Nincs visszajelzés. Nincs II. szakasz. Nincs határidő. Semmilyen nyilvános eredmény nem jelent meg arról, hogy a miskolciak mit válaszoltak. A fekete doboz, amiről márciusban írtunk, bezáródott. Senki nem nyitotta ki. Mi történt közbenÉrdemes felidézni az időrendet.
Hányan töltötték ki?Nem tudjuk. Sem a város, sem a Miskolci Fejlesztési Központ, sem a vasgyarikor.hu nem közölt kitöltési számot. A GYIK-ban erre vonatkozóan ez áll: „Valóban számít a véleményem?” – „A válaszok segítenek abban, hogy a következő évek előkészítő munkája a miskolciak szempontjait is tükrözze.” Márciusban feltettük a kérdést: mi történik a beküldött véleményekkel? Hányan töltötték ki? Mikor lesz összesítés? A válaszok nem érkeztek meg. Konzultáció vagy kampányeszköz?A kronológia önmagáért beszél. A Vasgyári Kör konzultáció 2026. március 2-án indult, pontosan 41 nappal az országgyűlési választás előtt. A bejelentést Szijjártó Péter külügyminiszter és Hollósy András Fidesz-képviselőjelölt közösen tette. A 6 milliárd forintos kormánytámogatás, a terület visszavásárlása és a „közös gondolkodás” retorikája egyszerre szolgált kormányzati sikernarratívát és helyi kampányüzenetet. Hollósy február 13-án már megmondta, mi épüljön a területre. Március 2-án a konzultáció megkérdezte, mit szeretnének a lakosok. Március 3-án Hollósy pontosította: vasúti iparvágány és trieszti kikötő. Sherry Arnstein 1969-es részvételi létrája nyolc fokozatot különböztet meg a lakossági bevonásban. Az első kettő – a manipuláció és a terápia – nem valódi részvétel, hanem annak látszata. A konzultáció, amelynek nincs visszacsatolása, nincs kötelező ereje, és amelynek eredményeit nem hozzák nyilvánosságra, Arnstein szerint tokenizmus, a döntéshozó meghallgatja a véleményt, majd azt csinál, amit akar. A Vasgyári Kör GYIK-ja ezt explicite kimondja: „A döntések felelőssége a városé.” Ami a konzultációból kimaradtMárciusi elemzésünkben részletesen bemutattuk, hogy a kérdőív egyetlen kérdést sem tesz fel a DAM-terület kármentesítéséről, holott ez a projekt legdrágább, legbonyolultabb és közegészségügyileg legsúlyosabb eleme. A tények ismétlésre érdemesek: A DAM területén 227 éven át folyt nehézipari termelés (1770–1997). A talajban ólom, kadmium, cink és szénhidrogének vannak, a megengedett határértékek 10–40-szeresét meghaladó koncentrációban. A terület megvásárlására 6,55 milliárd forint jutott. A kármentesítés hazai és nemzetközi precedensek alapján minimum 20, reálisan 40, pesszimista esetben 80 milliárd forintba kerülne. Az Óbudai Gázgyárnál a kármentesítési közbeszerzésre senki nem tett ajánlatot, miután a becsült 10 milliárd 30-ra nőtt. A 265 millió forintos tanulmány, amelyet a Nemzetgazdasági Minisztérium rendelt meg az Universitas Miskolcinensis Alapítványtól, és amelyet 2024 novemberében adtak át, tartalmazza a kármentesítés költségbecslését. Ezt a dokumentumot a nyilvánosság nem ismerhette meg. A konzultációban nem kérdezték meg, mennyit ér a lakosoknak a kármentesítés. Nem közölték, mennyibe kerül. Nem mondták el, van-e rá pénz. Ehelyett azt kérdezték: gazdasági vagy zöld funkciót preferálnak-e, egy olyan területen, amelyet a jelenlegi szennyezettségi állapotában biztonsággal megbolygatni sem lehet. A jó hír és a rossz hírAz a tény, hogy a konzultáció elakadt és a projekthez érdemben nem nyúltak hozzá, közegészségügyi szempontból jó hír. Ha kármentesítés nélkül bontani és építeni kezdenének, a talajmegbolygatás a nehézfémeket porzás és talajvízszennyezés formájában a környező lakott területekre juttatná. A márciusi Élhető Miskolc cikk kérdéssora – milyen pormentesítési terv készül, ki monitorozza az építés alatti levegő- és talajvízminőséget – továbbra is válasz nélkül áll. A rossz hír az, hogy a konzultáció kudarca nem egy sajnálatos kommunikációs baki, hanem annak tünete, hogyan viszonyul a város a lakossághoz. Megkérdezték a véleményüket, de nem mondták el az eredményt. Ígérték, hogy minden lépés nyilvános lesz, de a tanulmány titkos. A konzultáció többfordulós volt, de a második forduló soha nem indult el.
Mit tud és mit akar az új képviselő?Dr. Czipa András, a Tisza Párt újonnan megválasztott országgyűlési képviselője a kampányban a DAM-ügyet kritikai pozícióból kezelte. A 6 milliárd forintos vásárlást üzleti és politikai érdekek által motiváltnak nevezte, és kiemelte, a városvezetés utólag kéri ki a véleményt, miután már elköltötte a pénzt. Magyar Péter pártelnök hozzátette: „annak a területnek több tízmilliárd forintra lenne szüksége.” Önálló, részletes DAM-fejlesztési programot azonban nyilvánosan nem publikált. Megnyilatkozásai eddig a kritikára korlátozódnak, a konkrét koncepció az új Tisza-kormány gazdasági minisztériumától, Kapitány István vezetése alatt várható. Ez nem feltétlenül baj, egy képviselő feladata elsősorban a számonkérés, nem a fejlesztési tervrajz. De a miskolciak joggal várják, hogy aki a DAM-ügy átláthatatlanságát bírálta, az most tegye átláthatóvá, és ennek első lépése a 265 milliós tanulmány nyilvánosságra hozatala lenne. A város, amely nem beszél a lakosaihozMájus 9-én szombat este háromnegyed nyolckor Miskolc-Újdiósgyőrben, a Szent Imre templom környékén, tájékoztatás nélkül, az országosan és Miskolcon is évek óta alkalmazott 22:00-ás időablak előtt, 19:30-tól növényvédelmi permetezést végeztek lakóépületek között, nyitott ablakok mellett, gyerekek, csecsemők és kutyasétáltatók jelenlétében. A lakosságot erről sem értesítették. Ez a két ügy – a befagyott DAM-konzultáció és az értesítés nélküli, egyéb kérdéseket felvető permetezés – nem ugyanarról a problémáról szól. Az egyik egy 100+ hektáros barnamezős fejlesztési projekt, a másik egy szombat esti rovarirtás. Mégis ugyanaz a minta rajzolódik ki, a város dönt, a város cselekszik, és utólag sem mondja el a lakosoknak, hogy mit tett, mit talált, mit eredményezett, és mit tervez. A polgármester azt ígérte, „Minden lépés nyilvános lesz.” Az alpolgármester, aki a konzultációt elindította, lemondott. A konzultáció az I. szakasznál fagyott be, eredmény nélkül. A 265 milliós tanulmány titkos. A kármentesítésre nincs fedezet. A permetezésről nincs közlemény. Ami nyilvános lett, az egyedül a kérdés volt: mit gondolnak a miskolciak? A válaszuk bement a dobozba. A doboz bezáródott. Nem nyitotta ki senki. Előzmények az Élhető Miskolc Substackon: – A DAM-terület fejlesztése: tanulmány, rekultiváció, pénz – https://elhetomiskolc. – Fekete doboz – amit a Vasgyári Kör konzultációról tudni kell – https://elhetomiskolc. |

