A csoda: Pócs János és a cigány származású Radics Béla vezetésével a Fidesz-frakció is felállt tapsolni.

Délután négykor, miután Magyar Péter befejezte első, maratoni hosszúságú, már miniszterelnökként mondott beszédét, a SUGO Tamburazenekar zenélt a képviselőknek. A többnyire cigány származású fiúkból álló zenekarról, Magyar sokadik országjárásának egyik utolsó állomásán, Sükösdön hallottam először március 24-én. Akkor még nagyon-nagyon messze volt ez a rendszerváltás. Magyar a Bajához közeli kisváros főútja mellett beszélt néhány száz embernek, és beszédébe beleszőtte a tamburazenekart is.

Másfél hónappal később ezek a gyerekek bevonultak, és ki félénken, ki mosolyogva, két dalt adtak elő: a Zöld az erdő kezdetű cigány himnuszt, valamint a Tisza nem hivatalos himnuszát, a Tavaszi szélt. A Mi Hazánk képviselői azonnal kivonultak a teremből, amint a gyerekek beléptek, a többiek viszont nem tudtak ellenállni a bájuknak. A Tisza képviselői közül többen már az első dal alatt elsírták magukat, a végén pedig felállva ünnepelték a gyerekeket. Ekkor történt a csoda: Pócs János és a cigány származású Radics Béla vezetésével a Fidesz-frakció is felállt tapsolni.

A Tavaszi szél pedig, hiába lett a hatalmat végül elsöprő ellenzéki mozgalom jelszava, indulója, himnusza, egy pillanatra egyesíteni tudta a 199 képviselő közül azt a 193-at, aki nem neonáci. Németh Balázs ütötte a taktust, Németh Zsolt és Rétvári Bence még énekeltek is, majd jött ismét a közös vastaps. Olyan gyerekek kapták, akiknek szerencsétlenebb sorsú társaiba a ma végre eltűnő rendszer talán a legnagyobbat rúgta. Megható és felemelő pillanat volt, a szemek a Kossuth téri nézőközönségben sem maradtak szárazon. A parlament épülete köré azért érkezett százezres tömeg, hogy egy jobb, közös jövő lehetőségét ünnepeljék, és a sükösdi gyerekektől meg is kapták ezt.