Igen ám, csak ez elterejedt, de nagyon. Az utóbbi évek egyik legnézettebb reels-e lett. Ugyanis a mondanivalójának lényege az volt valójában, hogy Bonya szerint Putyin azért nem látja a valós helyzetet Oroszországban, mert a környezete szisztematikusan torzítja az információkat. Felfelé hazudnak, lefelé taposnak. Ismerjük ezt Magyarországról is.

A fő ok a nő szerint a félelemalapú rendszer: A tisztviselők, oblasztyok vezetői és más döntéshozók attól tartanak, hogy negatív következménye lesz rájuk nézve annak, ha rossz híreket közölnek felfelé, ezért inkább kozmetikázzák vagy elhallgatják a problémákat. (Hofi Géza és a 14 malac, ugye.) Emiatt a felfelé áramló információ nem a valóságot tükrözi, hanem egy megszűrt, biztonságos verziót.

Ehhez kapcsolódik az ösztönző-rendszer torzulása, mert ugye a lojalitás fontosabb, mint a pontosság, így azok jutnak előre, akik a vezetés elvárásainak megfelelő képet közvetítik legalább papíron, nem pedig azok, akik tényleges helyzetjelentést adnak.

Bonya azt is állította, hogy ez egy zárt információs buborékot hoz létre a hatalom csúcsán. Egy döntéshozó így nem közvetlenül találkozik a problémákkal, hanem több szinten átszűrt jelentésekből látja ezeket, amelyek eltávolítják a konfliktusos vagy kellemetlen elemeket. Vagyis nem az a fő probléma, hogy nincsenek információk, hanem az, hogy a rendszer felépítése miatt ezek az információk torzulnak, mire eljutnak Putyinhoz, mert mindenki kiszedi belőle azokat, amik zavarják.

Erre a Kreml azt válaszolta, hogy látták a videót, mert hát azt lényegében már mindenki látta, illetve komolyan foglalkozni kezdenek a benne elhangzottakkal. És amikor ilyet mondanak, akkor tudhatod, hogy tényleg elkezdtek ezzel foglalkozni legfelül, jó szándékkal.

Igen ám, csak az összes ellenérdekelt fél a rendszeren belül ideges lett. Eltelt hát egy-két nap és ott tartunk, hogy Vlagyimir Szolovjov (akit errefelé az elsőszámú propagandistának neveznek csak, de ez azért nem ilyen egyszerű) meg néhány pozícióban lévő, de harmadrangú döntéshozó a létező legborzasztóbb stílusban ribancozta őt, dubaji escortosnak meg sokminden másnak bélyegezve őt. Vagyis a személyével foglalkoztak, nem azzal, hogy mit mondott, pláne nem azzal, hogy milyen szándékból mondta (mert még nem biztos, hogy jóból, sőt, egyre több jel utal arra, hogy ebből gond lesz). Erre Bonya csinált egy újabb videót, amin felszólította Szolovjovot meg a többieket, hogy hagyják békén „a nőket”, ilyen stílusban ne beszéljenek egyetlen nőről sem, pláne bizonyíték nélkül. Illetve ő akkor is orosz állampolgár, ha külföldön él és nem csak akkor lehet véleménye, amikor leszavazott Putyinra a konzulátuson, hanem akkor is, amikor valami nem tetszik neki.

Na, ezután eljutottunk odáig, hogy megjelent a médiában az is, hogy Bonya apja ukrán és a nő 2022 előtt ukrán állampolgárságot akart szerezni. A nő erre elmondta, hogy ja, ez igaz, tényleg megfordult a fejében, „de már nem emlékszik rá, hogy miért akarta”, viszont ez már rég nem aktuális és egyébként hű a hazájához, támogatta a speciális katonai műveletet, küldött segélyeket Dagesztánba az árvíz ellen, stb. Innentől az lett az ellenfeleinek fő kommunikációs eleme, hogy Bonya = Zelenszkij. Ezzel párhuzamosan jöttek arról is hírek, hogy legfelül tényleg munkához kezdtek és elkezdték a szőnyeg szélére állítani azokat, akiket kell.

Hosszasan tudnám részletezni, hogy azóta mik hangzottak el még, de felesleges. A lényeg az, hogy most vagy egy Nyugat által megtámogatott psy-op zajlik, egyébként technikailag egészen zseniális módon (biztos láttatok már hasonlót, mondjuk Magyarországon is). Egy rendszerhű emberből hirtelen influenszerként lesz olyan figura, aki mellé állnak széles tömegek még a rendszer oldaláról is, mert hangosan odaszól a vezetésnek a problémák kapcsán. És most jön a lényeg: Ezt tovább is dagasztja az, ahogy az elvileg kormánypárti médiaszereplők arrogánsan, agresszíven és lekezelően reagálnak rá. A másik lehetőség, hogy van egy jó szándékú nő, aki nem tudja, hogy mit csinál és azt sem, hogy amit csinál, az kontraproduktív. Azért az, mert az országa (ami egy birodalom) nem így működik és nem tud úgy működni, hogy a hatalmon kívülről bekiabálnak fél- és teljes igazságokat, mert meg megbomlik az összetartó erő, illetve ezt kihasználják ellenérdekelt országok. Raádásul, az élet nem kívánságműsor és nem úgy irányítanak egy birodalmat, hogy az mondja meg mi legyen, akinek több a lájkja. Esetleg a kettő keveréke zajlik, mert minden valamire való ukrán/NATO titkosszolgálat rámegy egy ilyen helyzetre, hülyék lennének, ha nem tennék. A teljes nyugatos ellenzék most mémeket gyárt arról, hogy Bonyát kellene jelölni elnökjelöltnek, ez pedig szépen lassan kezd odáig fajulni, hogy vannak, akik ezt komolyan is gondolják. És hát amúgy jó nő, eléggé, ami ugyebár elég erős faktor tud lenni egy olyan érzelemalapú dologban, mint például egy választás.

Akármelyik verzió az igazság, ehhez hasonlót én az életemben nem láttam az orosz nyilvánosságban. Napok óta tart ez és most már odáig eszkalálódott, hogy le akarja szedetni Szolovjovot a képernyőről, mert (egyébként tényleg) ritka undorító stílusban szidja őt és lehet, hogy az orosz médiatörvény szerint tényleg meg is áll az, amiről a nő beszél. Ehhez online petíción felül jogi eljárásba kezd, gyűjti a befolyásos embereket a médiából is, stb-stb. Sorra lájkolják Putyinhoz hű ismert emberek a posztjait.

És a dolog azzal indult, hogy a Kreml látta és foglalkozik vele. Igen ám, csak lejjebb úgy érezték, hogy meg kell védeni a főnökséget, egy „ribanccal” szemben. Így, mezzel a szóval. Talán tanulni kéne a magyarországi eseményekből és nem lendületből kellene nekiesni mindenkinek, függetlenül attól, hogy ki mondta meg miért. Egyszerűen azért, mert a közösségi oldalak nem így működnek és pillanatok alatt be lehet húzni a rendszerhez hű embereket is, ha azt látják, hogy ilyen agresszíven reagálnak minden felvetésre. Ott ugyanis nem az értelem meg az érv számít, hanem az érzelem. És mindig azon ember mellé fognak állni a tömegek a neten, akinek sok a lájkja, aki megtámadottnak néz ki, meg aki szépen pislog, ráadásul szimpatikus. Kolompot is lehet a nyakába akasztani, aztán követni is fogják őt.

Akkor is, ha kiderül, hogy egy ukrán felvarrós csávó áll mögötte, vagy a komplett brit hírszerzés. Pláne úgy, ha az illető nem is tud róla, csak titokban segítenek neki. A szankciók nem jelentenek komoly veszélyt, a nyugati fegyverszállítások sem, ráadásul az Ural-típusú olaj most már drágább, mint a Brent és kétszer többe kerül, mint amire az orosz költségvetés ki lett számolva. Nyerésre állnak. Talán alkalmazkodni kellene a korszellemhez és nem kéne erőből meg idegből kezelni a problémafelvetőket lekezelő magabiztossággal, mert a kommunikációt nem baltával kell intézni. Ehhez igen-igen értek, ezért írom ezt csupán. Ha pedig valakiről tudják, hogy escortozott (egyébként nem tudom, hogy ez mégis mennyit von le abból, amit beszél), ne adj’ Isten együttműködik idegen országok titkosszolgálatával, akkor ezt be kéne bizonyítani, adatokkal, bizonyítékokkal, felvételekkel, de leginkább hivatali eljárással és nem csak fullba szidni őt. Azért, mert Magyarországon is ezzel próbálkoztak, aztán nem adta ki.

Ugyanis a valósághoz képest kommunikálunk, nem a kommunikációnkhoz próbáljuk hajlítani a valóságot. A valóságról sosem derülhet ki, hogy nem igaz, a kommunikációról viszont bármikor. És abban a pillanatban szétesik az illúzió. Márpedig a politikában, a szórakoztatóiparban, a filmiparban, a könnyűzenében, de még a versenysport nevű bizniszben is pont erre az illúzióra épül az egész hóbelevanc.