„Te vagy nekünk a remény, hogy ebben az országban úgy is lehet boldogulni, ha valaki nem párttag, és nem mószerol be másokat.” Bányai Éva, a hipnózis élő legendájának kalandos élete

„A hallgatókat is edzeni kell már fiatalon, mivel Magyarország sajnos világviszonylatban vezet a rákos megbetegedések tekintetében, fel kell őket készíteni az ilyen esetekre.”

Éva vezetésével több mint tíz éve zajlik egy nagy randomizált, kontrollált hatásvizsgálat három magyar rákcentrumban (az Országos Onkológiai Intézet, a Debreceni Egyetem Onkológiai Központja és a szombathelyi Markusovszky Kórház onkoradiológiai osztálya), ahol a kezelés közben kapott hipnózis, illetve a zeneterápia hatását vizsgálják a túlélés és természetes ölősejtek számának alakulása szempontjából. A mérések költségesek, de halad a kísérlet, és egyes eredményeket már publikáltak is belőle.

Varga Katalin kiemeli, hogy Éva életművében három fontos eredmény is van: az aktív-éber hipnózis, az interakciós megközelítés, illetve a rákos betegek támogatásának újszerű megközelítése.

„Egy életműben egyetlen ilyen tétel is bőven elég lenne, és bármelyik szakember összetenné a kezét, de Évának három ilyen is van.”

A hipnózis alkalmazását a rákos betegek gyógyításában Éve hozta be itthon, és nemzetközi szinten is új perspektívát adott ennek a területnek. Éva aktív-éber hipnózis melletti másik fontos területén, az interakciós szemlélet keretében egyszerre kutatják a hipnotizőrt és a hipnotizált személyt, ami szintén újdonságnak számított annak ellenére, hogy a hipnózis egy interakciós helyzet.

„Éva és több hazai kollégája is igyekszik megragadni és kutatni a személyköziséget, de azt, hogy egyáltalán érdemes ezzel foglalkozni, Éva vetette fel, és módszereket is kidolgozott a vizsgálatára” – mondja Kata. Elmagyarázza, hogy egy hipnózisos helyzet életünk fontos, tényleges kapcsolati mintáit modellezi, ezért tud gyorsan, hatékonyan javulást hozni ott, ahol más módszerek sokkal lassabban hatnak. A hipnotikus helyzet korrektív vagy reparatív élményt tud nyújtani, mert nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan a való életben a családtagjainkhoz és a barátainkhoz kapcsolódunk.