Ettől a 7 filmtől biztosan máshogy fogjuk látni a világot

Az ország, amelyet egy napra leállítanak a nők, a globális és ipari méretű egyetemi csalás működése, egy háborús fotós dilemmái a család és a hivatása között, továbbá afgán nők, vietnami-amerikai árvák, tel-avivi étteremalapítók és a Femen egykori vezéralakjának elképesztő történetei – január 24-től hatvan filmmel indul a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF). Ezek közül ajánlunk néhányat.

BIDF
Január 24. és február 1. között rendezik meg a 12. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált (BIDF). A fővárosban és 12 vidéki helyszínen 60 film és 250 vetítés szerepel a programban. Számos alkotó, rendező, szereplő is személyesen részt vesz a legnagyobb hazai dokumentumfilmes seregszemlén, és mesél a film keletkezéséről.
Az apokalipszis gyermeke
A film angol címe A por gyermekei – így hívták azt a több ezer félárva gyereket, akik az amerikai megszállás idején vietnámi anyától és az amerikai hadseregben szolgáló apától születtek. „Egy amerikai katona nem kívánt gyermekeként mindig is kívülálló voltam” – mondja magáról a főszereplő, a hatvanhoz közelítő Sang. Az erősen patriarchális vietnámi társadalomban az apa szerepe kulcsfontosságú: ha nincs apád, nem vagy senki – a gyökértelenség érzése egy életre szóló sajgó seb marad. Amikor értesül arról a családegyesítési programról, amelyet az Egyesült Államok a hozzá hasonló „amerázsiai” emberek számára biztosít, Sangnak élete küldetésévé válik, hogy felkutassa biológiai apját.

Az elsőfilmes Weronika Mliczewska érzékeny és mélyen megindító alkotása az ő útját követi nyomon a DNS-mintavételtől kezdve az első találkozásig és új, amerikai élete nem éppen zökkenőmentes elindulásáig. Megismerjük gyerekkora történetét, otthoni közegét, feleségét és családját: a nővel együtt nevelik csecsemő unokájukat, akit Sang drogfüggő lánya hagyott rájuk. Sang egyszerű ember, de helyén van a szíve: igyekszik mindent megadni kisunokájának, hiszen tudja, milyen apakép nélkül felnőni. Könnyekben tör ki a videóhívásban, mikor megtudja, hogy apjának szívrohama volt, és állapota romlik – emiatt sürgősen döntést kell hoznia a saját és családja jövőjéről.

Ám ahhoz, hogy részt vehessen a családegyesítő programban és elutazhasson, az analfabéta Sangnak először meg kell tanulnia írni-olvasni – nemcsak a saját anyanyelvén, de immár angolul is. Noha kitartóan és alázattal tanul, hogy végre beszélgethessen az apjával, mégis nagyon nehézkesen halad. Megérkezésekor amerikai családja nem igazán tud mit kezdeni az angolt erősen törő, magát inkább kézzel-lábbal megértető középkorú férfivel, aki megmaradt örök gyereknek. Új élete egy másik kontinensen és egy gyökeresen eltérő felfogású kultúrában magányosan és elszigetelten indul, de nem adja fel, és marad: az a cél lebeg a szeme előtt, hogy áthozhassa a saját családját is, hogy ezáltal unokájának már könnyebben elérhetővé váljon az amerikai álom.

Sz. M. B.