Edit Rózsa
ünnepi hangulatban van – itt: Miskolc (Borsod-Abaúj-Zemplén megye).
Mint a miskolci kocsonyában a 
És most megint pislogunk.
Régen egy béka hozott ránk országos hírnevet, aki valóban beleugrott egy tányér kocsonyába, és onnan nézett vissza. Ebből lett 
éve egy közösségépítő városfesztivál.
Erre most 2026-ban jön egy Kocsis nevű emberke, és úgy dönt, ő is megmondja, miről szól ez az egész.
Itt azért… hadd ne csak pislogjak.
Mert ez nem csak egy ostobácska poén.
Ez baklövés.
Pont, mint amikor valaki fordítva ül a bakon, és onnan próbálja megmondani, merre kéne menni.
És ha már így alakult, hadd javasoljak egy új miskolci szólást, kortárs használatra:
Ezt most ajándékba adom a köznyelvnek. Használjátok egészséggel.
Nem párt, nem kampány, nem ellenállás. Ez egy mosolygós, miskolci válasz mindenkinek, aki nem érti a városunk humorát. 

Ha velem vagy ebben: kérlek oszd meg. Vigyük hírét a békának, a baknak, meg a józan észnek.
Az élet minden területén nyugalomra, kiszámíthatóságra és békére van szükség.
Ugyanez igaz Miskolc ikonikus közösségépítő rendezvényére, a Kocsonyafesztiválra is.
Január 16-án egy 30 perces egyeztetésen vettem részt a miskolci polgármesterrel.
Megállapodás nem született, de abban egyetértettünk, hogy március 15-ig leülünk, és megkezdjük a tárgyalásokat a múlt tisztességes lezárásáról, ami a jövő tervezését teheti lehetővé. (a polgármester jelzése szerint még a szabadságát megelőzően)
Ahogy ígértem, átláthatóan és követhetően beszámolok arról, meddig jutottunk, és arról is, milyen dokumentumokat vittem, mert én abban hiszek, hogy a béke nem szándék, hanem felelős döntések kérdése.
Rendezési célok:
– a kártérítés rendezésének előkészítése felelősök és határidők kijelölésével,
– a 2027–2030 közötti időszakra szóló együttműködési szerződés előkészítése,
– direkt, közvetlen kommunikáció biztosítása közvetítők nélkül.
nyilvános, átlátható működés; dokumentált döntéshozatal; a közpénzek felhasználásának elszámoltathatósága; és politikai kampánytevékenységtől mentes megvalósítás.
– 2026. február 8-ig az együttműködési szerződés tervezetének kidolgozása,
– a fesztivált követően nyilvános szakmai fórum („Kocsonyaközgyűlés”).
A LOI-t nyilvánosságra hozom, mert hiszek abban, hogy az értékeket és a békés megoldást nem suttogva, hanem nyíltan kell képviselni.
2) Mit szeretnék elérni? A 13+1 pont, mint tárgyalási keret.
A béke nekem több mint egy szó. Ezért vittem egy tárgyalási keretet is: 13+1 pontot, amelyek mentén szerintem dönteni kell, ha a város és a fesztivál jövőjét kiszámíthatóan akarjuk rendezni.
3) Miért kezdeményezem a mediációt?
A békés rendezéshez nem elég a jó szándék, szükség van olyan eljárásra is, amelyben az érintettek felelősök, határidők és vállalások mentén haladnak.
A polgármester az egyeztetésen egyértelművé tette, hogy a CINEMIS (önkormányzati cég) ügyvezetőjének utasítására nincs hatásköre, ezért a kártérítési és rendezési kérdések békés előmozdítása érdekében közvetlenül az önkormányzati cég vezetéséhez fordulok.
Ezért kezdeményezem nyilvánosan a mediációs eljárást az ítéletben tisztességtelen piaci magatartásért elmarasztalt CINEMIS Kft.-vel annak érdekében, hogy a béke konkrét döntésekké váljon. Bízom benne, hogy a mediációs kezdeményezést a cég vezetője elfogadja és nem akadályozza meg, hogy a fesztivál Miskolcon folytatódhasson.
Együttműködési szerződés a ciklusra – a Kúria ítéletének szellemében.
minden döntés, kommunikáció és megállapodás írásos, dokumentált
A Perintfalvi-ügyet most nem kommentálom.
Nem azért, mert ne lenne véleményem róla, hanem mert itt és most nem ez a lényeg.
A lényeg az, amit ez az eset – és a Kocsonyafesztivál ügye – együtt mutat meg:
hogy helyi hatalmi csoportok miként viselkednek akkor, amikor azt hiszik, hogy rájuk nem vonatkozik sem jog, sem erkölcs, sem következmény.
Ami Miskolcon történik évek óta a Kocsonyafesztivál ügyében, az nem politikai vita, nem „kulturális nézeteltérés”, és nem is „kommunikációs félreértés”.
Ez egy magántulajdon szisztematikus kisajátításának kísérlete, amelyhez egy önkormányzati cég (sőt, több!) többszörösen jogsértő módon asszisztált – jogerős kúriai ítélet és alkotmánybírósági döntés szerint is.
És most ott tartunk, hogy
– a meglopott,
– meghurcolt,
– ellehetetleníteni próbált,
– nyugdíjas korú tulajdonosnak
kellene több mint 5 millió forint perköltséget fizetnie annak, aki a jogsértést elkövette.
Ez nem „jogállamisági vita”.
Ez abszurdum.
Különösen pikáns, hogy a pert a tulajdonos nem önszántából, hanem egy helyi, a „baloldali” és a „jobboldali” városvezetés mögött változatlanul jelenlévő tanácsadói kör nyomására, sőt, zsarolására indította el – olyan körről van szó, amely szélsőbaltól szélsőjobbig képes politikai hátteret gyártani magának, ha az érdekei épp úgy kívánják.
Ez nem ideológia. Ez túlélési technika.
És pontosan ezért fontos ezt nem összemosni országos politikával.
Mert itt nem „a kormány”, nem „a pártok”, nem „a rendszer” áll szemben egy alkotóval.
Itt helyi szereplők játszanak túl nagy téttel, miközben országos szinten egyre nehezebben magyarázható, miért éri meg ezt az ügyet tovább görgetni, a tulajdonos kárát növelni és tovább asszisztálni ahhoz, hogy a tulajdonos irányítása alatt az ország harmadik legjelentősebb fesztiváljává kinőtt Kocsonyafesztivál most, a tulajdonos háttérbe tolásával és szisztematikus kiszorításával, lassan-lassan egy falusi búcsú szintjére süllyed.
Ez az a pont, ahol fel kellene tenni az egyszerű kérdést:
kinek hoz ez még bármit is?
Mert ami biztos:
– erkölcsileg már rég mínuszban van,
– jogilag egyre kockázatosabb,
– politikailag pedig egyre drágább.
Ez az ügy nem fog eltűnni,
nem fog „elfáradni”,
nem fog elcsitulni attól, hogy egy nyugdíjast próbálnak anyagilag kivéreztetni.
Ellenkezőleg.
Minden ilyen lépés csak jobban ráragasztja ezt a helyi történetet mindarra, amihez egyébként nem lenne muszáj hozzákötni.
Ezért osztom meg Edit bejegyzését.
Nem szimpátiából.
És főleg nem politikai indíttatásból.
Hanem mert itt most hallgatni kerül többe.
És ezt előbb-utóbb mindenkinek mérlegelnie kell –
különösen azoknak, akiknek már nem csak helyi, hanem országos felelősségük is van”

5 Responses
Az hogy van , hogy országos és város kurzusok jönnek-mennek, de debreceni virágkarnevál 1966-tól állandó, oszt jogtulajdonosa sincs, 1905-től, pedig lehetne?
(„1966 óta néhány kihagyással minden év augusztus 20-án rendezik meg. Kezdetben még csak hazai fellépők és középiskolás csoportok kísérték a virágkocsikat. Pár év múlva jelentek meg a külföldi csoportok, először a szocialista országokból, a rendszerváltás után pedig a világ minden tájáról. A rendezvény fokozatosan egyre több látogatót vonzott Debrecenbe. Debrecen testvérvárosai állandó résztvevői a felvonulásnak…..A Karnevál ideje alatt általában megduplázódik Debrecen város lakossága.”)
a 4. (média) és az 5. (gazdasági) hatalmi ág adja össze azt a nyamvadt 5 milliót,
béka_jegy kötvények és/vagy béka_lottó sorsjegy (lakosság felé) kibocsátásával.
jogtulajdonos üzletrész
Itt molyolni 5 millión, mikor Veres P. kampányára 14 milliót nyomott a Szinva NGO?
Hagyjuk már ezt az „ikonikus közösségépítő rendezvényr ” jelzőt. Soha , semmilyen közösség nem épült belőle. Csak az Edit pénzéről szól az egész.
Közpénzből magánvagyon. Egyéb?
Mi, a Fidesz vagyunk
az a közösség, amely nem járja a vidéket, hanem onnan jövünk.👍
hanem egyenesen a belbudai belterjes belügyi és titkosszolgálati védettséget élvező kommunista fióka keltetőből?