Gamifikáció. A testnevelésórákon el kell törölni az osztályzást

Magyarországon is kötelezővé kell tenni a jól látható és közérthető figyelmeztető jelzések és adatok elhelyezését az egészségre káros termékek csomagolásán, valamint a kihelyezett élelmiszerek közelében. Ezáltal továbbra sem korlátoznánk a fogyasztók választási szabadságát, de plusz információkkal segíthetnénk az egészségtudatosabb táplálkozásukat.

A jól megtervezett népegészségügyi programok hétköznapi tevékenységeink helyszínein képesek a leginkább hatni. Célzott beavatkozásokkal, életünk egymást követő szakaszainak meghatározó színterein kell elősegíteni egészségmutatóink javulását. Ezért már az iskolában meg kell vetnünk az egészséges életmód alapjait. A 3., 7. és 10. osztályban projektheteket kell indítani, amelyek az egészség egyes, az adott korosztály számára releváns elemei kapcsán legalább 10-10 alkalommal lehetőséget biztosítanak arra, hogy külső szakemberek bevonásával, interaktív foglalkozások keretében alapozzuk meg a tanulók egészségtudatosságát. A testnevelésórákon el kell törölni az osztályzást, hogy a nyomasztó teljesítménykényszer helyett magát a mozgást szerettethessük meg a gyerekekkel. Ennek jó eszköze lehet a testnevelésóra gamifikációja, azaz játék- és élményalapúvá tétele, illetve a fizikai aktivitást mérő és a testfunkciókat monitorozó eszközök (okosórák) időről időre történő kiosztása a gyermekek között.

Az aktív korúak esetében az államnak ösztönöznie kell a munkahelyhez mint az élet kiemelt színteréhez kötött prevenciót. A munkáltatók számos módon támogathatják a munkavállalók egészségét: szűrések szervezésével, az adott munkahelyen jellemző kockázatok miatt jelentkező konkrét egészségi problémákra fókuszálva (például irodai munkavégzés esetén a gerinc egészségét megőrző programok bevezetésével), egészségnapok megtartásával, a rekreáció elősegítésével. A munkaadók ösztönzésére be kell vezetni az egészségügyi taotámogatást. Ez azt jelentené, hogy a komplex egészségmegőrző programot működtető, társasági adót fizető cégek az erre a célra költött összeget teljes egészében levonhatnák az adójukból. Az így elért egészségnyereséggel végső soron az állam, a munkáltató és természetesen a dolgozó is jól járna.

A városi élet egészségesebbé tétele érdekében 2030-ra országosan évente legalább 100 kilométernyi zöld sugárutat kell építeni. Ezek olyan nyitott, természetes útvonalak vagy összefüggő parkterületek, amelyek mintegy folyosóként vagy természetes sugárútként kötnek össze egymással városokat, rekreációs helyszíneket vagy éppen ugyanazon városon belüli különböző lakónegyedeket, parkokat. A zöld sugárutak lehetnek zöldövezetben kiépített bicikliutak, folyók, patakok vagy elhagyott vasútvonalak mentén kialakított sétálóutak, illetve fásított, a közúti közlekedéstől elválasztott, széles városi sétányok. Az ilyen közlekedési opciók egyszerre teremtik meg a motivációt és a lehetőséget a több testmozgásra, illetve a zöldfelületek rekreációs, közösségi célú használatára.

Az egészségügy nem azonos a betegségüggyel, és a társadalom egészségi állapotát célzó szakpolitika sem szűkíthető le a betegségek gyógyításával foglalkozó egészségügyi rendszer tervezésére és irányítására.

Természetesen fontos, hogy mi történik a betegekkel, amikor bekerülnek az ellátórendszerbe, és a magyar egészségügyi rendszer kapcsán ezen a területen is bőven van mit tenni. Az egészségügynek azonban a huszonegyedik században legalább ennyire fontos feladata elérni, hogy minél kevesebben jussanak el egyáltalán a megbetegedésig – erről pedig jóval kevesebbet hallunk a közéleti viták során. Épp ideje lenne változtatnunk ezen.

A fenti cikk a Magyarország-kézikönyv című kiadvány szerkesztett részlete. Melyek Magyarország legnagyobb problémái? És vajon melyiket kellene elsőként megoldanunk? Egyáltalán: hogyan fogjunk hozzá? Az Egyensúly Intézet szakértői arra vállalkoztak, hogy adatokra építve, ideológiai elfogultságoktól mentesen, közérthetően mutassák be Magyarország 33 legégetőbb problémáját. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.