A magyar társadalomban az első világháború után eltört valami, ami azóta se tudott összeforrni

Előbb viszont térjünk ki a karácsonyi címlapunkon mosolygó Enyedi Ildikóra, akiben élénken él az a kisgyerekkori emlék, amikor egy csipketerítővel együtt a nagymama cserepes növényét is lerántotta. Interjúnkban egyebek mellett arról beszél, milyen viszony fűzi a növényekhez, mit jelentett, hogy a Simon mágusban egy növény old meg egy gyilkossági ügyet, és bánja-e, hogy nem dolgozott együtt David Bowie-val. Legújabb filmje, a Csendes barát január 29-től lesz látható a mozikban.

Elolvasom!

Aki sárkánnyal verekszik című szerkesztőségi cikkünkben azt a kormányzati hazugságot elemezzük, amely szerint a világon nagyjából, de Európában bizonyosan csak egyetlen ország, pontosabban ember akar véget vetni a háborúnak, Orbán Viktor, aki minden erejével igyekszik a gaz Brüsszelt is meggyőzni a helyes magatartásról. Amely Brüsszel az egyetlen fegyvert csavarja épp ki a kezéből, a vétót, ami miatt Orbán annyira kedves Vlagyimir Putyinnak.

Elolvasom!

Milyen felelőtlenség? – teszi fel a kérdést az elmúlt kormányok tettein elgondolkodó második szerkesztőségi cikkünk, és nem is könnyű összeszedni azokat az eseteket, amikor egy hiba, tévedés, rossz döntés lemondást, felmondást eredményezett 2010 óta. Vajon ma is lemondana Schmitt Pál csak azért, mert lopta a kisdoktoriját? Ma is lemondana Szájer József, vagy csak azt bánná, hogy nem szorította eléggé az ereszcsatornát? Talán Novák Katalin és Varga Judit lenne az, aki ma ugyanúgy megbukna, ám ez sem változtat azon, hogy a két nő lemondását követően sem történt semmi, de semmi a gyermekvédelmi intézményrendszer problémáinak kezelését illetően. És ennek, ahogyan másnak sem, nincs felelőse.

Elolvasom!

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár alaposan felkavarta az unalmas december közepi bulvárpolitikát azzal, hogy iszonyú ciki klipben szerepelt az Országos Diáktanács közreműködésével, ebből indul ki harmadik szerkesztőségi cikkünk, a Mint akit visznek. De miért muszáj egy olyan digitális antitalentumnak celebvideókat gyártani, mint Maruzsa Zoltán? Mert ez a trend. És ennek köszönhetően olyan tanulságos szörnyszülöttek jöttek létre, mint Szentkirályi Alexandra migránsos égése, Vitályos Eszter elképesztően kínos performansza egy karton Magyar Péterrel vagy Pócs János beismerő vallomása arról, hogy náci.

Elolvasom!

A magyar társadalomban az első világháború után eltört valami, ami azóta se tudott összeforrni – pedig jó lett volna, ha nem ugyanazok a triggerek érnék az országot. Gyáni Gábor történész Fazekas Zsuzsannának adott interjújában egyebek mellett arról beszél, hogy Trianon óta tart a magyar társadalom Nyugat-ellenessége, és hogy nem tudunk igazán felhorgadni, felháborodni és fellázadni, ehelyett a megalkuvást tanulta meg a társadalom. A kormány viszont igyekszik átkeretezni az elmúlt száz év történelmét, elhallgatva a Horthy-kor árnyoldalait, elvitatva az ország 1944 utáni szuverenitását és magáénak vallva a rendszerváltást.

Elolvasom!

Fazekas Zsuzsanna
Újságíró

Történész és újságíró, korábban a Hírszerző.hu, az EurActiv.hu és a hvg.hu munkatársa volt, 2019 vége óta a Magyar Narancs csapatát erősíti. Hisz a független újságírásban, és abban, hogy még van értelme.

Dermesztő összefoglalást írt a gyermekvédelem állapotáról Béres Máté. A Mindenki más a hibás című cikkben nemcsak végigveszi a jelentősebb ügyeket, az is kiderül, hogy a megfelelő színvonalú munka hiánya miatt a legfontosabb lépés marad el sokszor: hogy a gyerekek be se kerüljenek a rendszerbe. Minden más csak ennek folyománya.

Elolvasom!

Magyarországon lakhatási válság van, ezt mindenki tapasztalja a saját bőrén. De mit is jelent ez pontosan? E sorok írója Feljebb, egyre feljebb című anyagában megmutatja, mennyivel nőttek a lakásárak, mennyivel a fizetések. Budapesten négy és félszeres áremelkedés mellett a bérek csak háromszorosukra nőttek tíz év alatt, ami sokkal nehezebbé teszi a lakásvásárlást. A lakáshoz jutás egyre kevésbé szociális, sokkal inkább generációs probléma. A társadalom 85 százaléka saját erőből képtelen lakáshoz jutni, de lehet, hogy még ennél is rosszabb a helyzet.

Elolvasom!

Trükkös sarcok című publicisztikájában Várhegyi Éva bemutatja, hogy az első pillantásra banknyúzónak tűnő kormány a maga alkotta szabályaival óriási profithoz juttatja a magyarországi bankszektort, a tranzakciós illeték és a banki különadók költségét pedig végső soron a lakosság fizeti meg. Az már csak plusz adalék, hogy a bankok nincsenek is arra kényszerítve, hogy kedvezményes ajánlatokkal harcoljanak az ügyfelekért.

Elolvasom!