A perecesi kolóniaházak legfontosabb jellemzői és története:
Tervezett bányatelepülés: Perecesen a bányászat fellendülésével (különösen Joós István bányamérnök munkássága idején) nem csupán munkahelyek, hanem egy komplett mintatelepülés jött létre. Az Állami Szénbányák a munkások és tisztviselők részére modern, a kor színvonalát meghaladó lakásokat biztosított.
A mintaszerű szociális háló: A kolóniákon élő bányászok életét a vasgyáriakhoz hasonló privilégiumok kísérték. A házak mellett saját fogyasztási szövetkezet (konzum/bolt), pékség, mészárszék, kultúrház, legényotthon, sőt saját bányászzenekar és pezsgő sportélet (például a Perecesi TK) működött.
Építészeti jellegzetességek: A megmaradt kolóniaházak többsége robusztus, időtálló téglából épült sor- vagy ikerház. A lakásokhoz rendszerint konyha, szoba, kamra és saját kiskert vagy udvari ólak tartoztak, biztosítva az önellátás lehetőségét.
A környék emellett arról is nevezetes, hogy itt épült meg a világ harmadik leghosszabb bányavasúti alagútja (a Grazenstein-alagút), amely Perecest kötötte össze a Lyukó-völggyel és a Vasgyárral.
