Toxikus, rákkeltő arzén ötszörös mennyiségben van az LKM telephelyén
A Vasgyárban megtartott Hollósy-infón az alpolgármester elmondta, hogy az ott élők felvetették, hogy a 2-es villamos tanszünetben nem közlekedik. Emellett felmerültek közvilágítási, közbiztonsági és köztisztasági gondok is. A vasgyáriak szerint számos elhanyagolt terület található a környéken. Jelentős a patkányveszély, ezért a Városgazdával közösen elrendelték a rágcsálóirtást. Jelezték azt is, hogy vannak olyan sürgős kátyúzási feladatok, amelyeket mindenképpen meg kell oldanunk – mondta el Hollósy András, hozzátéve, hogy ezeket az időjárás miatt egyelőre hideg aszfalttal tudják kezelni. Az ott élők pozitívumként kiemelték a DAM fejlesztést. Szerintük a terület egy részének megvásárlása és az ehhez kapcsolódó infrastrukturális beruházások érezhető hatással lehetnek a helyiek mindennapjaira. Szó esett továbbá az illegális hulladék elszállításáról és a térfigyelő kamerák áthelyezésének szükségességéről is.
Korábban
Miskolc. A toxikus, rákkeltő arzén ötszörös mennyiségben van az LKM telephelyén és a nádasréti lerakóban egyaránt
Milyen szennyeződés van a területen?
Miskolcon több olyan nagy kiterjedésű terület is van, amely a korábbi nehézipari tevékenységből fakadóan még ma is erősen szennyezett. A volt Lenin Kohászati Művek (LKM) területén [1] a talajban toxikus fémek és szénhidrogének találhatók nagy mennyiségben. Többek között ólom, rákkeltő kadmium és higany; ez utóbbiból például a határérték harmincszorosát mérték. A TPH (olajok és üzemanyagok) mennyisége ugyancsak kimagasló, negyvenszerese a megengedettnek.
A Kohászati Művek egykori nádasréti salaklerakójánál sem jobb a helyzet. A talaj és a talajvíz is erősen szennyezett: nikkel, kadmium, króm, ólom, valamint arzén található a területen. Mindezt tetézi, hogy az LKM és a salaklerakó területén a hivatalos beszámolók szerint több ezer tonna nem veszélyes hulladék is megtalálható, köztük vágókorongok, beton, 27 000 tonna kezeletlen salak, szigetelőanyag és gumiabroncsok.
Milyen hatásai lehetnek ennek a környezetre és a környéken lakókra?
A különböző nehézfémek eltérő kockázatúak lehetnek: a szervezetbe került ólom károsítja az idegrendszert, súlyos kitettség a vörösvértestek nagyfokú pusztulásához vezet, a kadmium rákkeltő és a csontok elváltozását okozhatja, a higany sejt- és idegméreg. A toxikus, rákkeltő arzén ötszörös mennyiségben van az LKM telephelyén és a nádasréti lerakóban egyaránt. A szennyezett iparterületek 500 méteres körzetében már lakóházak találhatók. A szénhidrogéneknek való folyamatos kitettség tüdőkárosodást, gyomor- és bélrendszeri tüneteket, súlyos máj- és vesekárosodást, szívritmuszavart, idegrendszeri tüneteket okozhat.
Mik a tennivalók, és mennyire sürgős a beavatkozás?
Az LKM és a nádasréti salaklerakó területén is szükséges a talajcsere, valamint a talajvíz megtisztítása különböző víztisztítási technológiák alkalmazásával.
Az LKM területén maradt nem veszélyes hulladékokat mielőbb át kell adni a jogerős hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező szervezetnek.
A cég története, átalakulásai
A kohászati tevékenység [2] a 18. század második felében kezdődött Miskolc környékén. Ekkor indított kohóipari vállalkozást Fazola Henrik egri kovácsmester Felsőhámorban. Az üzem az idők során számos névváltoztatáson esett át: volt Magyar Királyi Vasgyári Hivatal, Diósgyőri Vas- és Acélgyár, 1949-től pedig MÁVAG Kohászati Üzemek Nemzeti Vállalatnak hívták.
1953-ban választották le róla a Diósgyőri Gépgyárat (DIGÉP). Az üzem ekkor kapta a Lenin Kohászati Művek elnevezést, ahogyan ma is ismerjük.
A gyárban hadiipari termékeket (lövedéket és fegyvereket), síneket, nagyméretű vas- és acélöntvényeket, egyedi kovácstermékeket, hengerelt termékeket és csavarokat gyártottak. Egyes acéltermékei beépültek a MÁVAG és a Ganz járműveibe, generátorokba és vezetékrendszerekbe.
Az első világháborút követően a termelőberendezések egy részét elszállították, majd a második világháborúban a gyárat bombatámadás érte. Számos üzemrész, így az 1912-ben épült szennyvíztisztító telep is megsérült.
1945-től az LKM gyártási folyamatai során keletkező szennyvizek (ásványolaj alapú, klórvegyületet nem tartalmazó kenőolaj, fenol, kátrány, pakura, reve, valamint a kommunális szennyeződések) tisztítatlanul jutottak a Sajóba, valamint a Szinva-patakba.
A Sajóba kerülő szennyvíz mennyisége – amely elsősorban az LKM-ből származott, de a Diósgyőri Papírgyár és a DIGÉP is ide vezette szennyező anyagait – 43 000–51 500 m3/nap között volt. A kristálytiszta karsztvízforrásból táplálkozó Szinva-patak az 1950-es években a szennyeződés miatt vöröses, sűrű iszapos, olajos és bűzös szagú patakká vált. Minden egyes napon kb. 900 kg fenol került a patak vizébe. Ez a kristályos vegyipari alapanyag nagyobb mennyiségben a szervezetbe jutva légzés- és szívbénulást okozhat. A fenol- és kátrányszennyezés csak akkor szűnt meg, amikor 1969-ben a gyár átállt földgáztüzelésre.
A nehézipar fejlesztése politikai prioritást élvezve az 1980-as évek végéig tartott, azt követően a technológiai innovációk egyre lassabban érték el Magyarországot, így a gyár versenyhátrányba került. A rendszerváltáskor a különböző egységek gazdasági társaságokká alakultak, a gyár nevét pedig 1989-ben DIMAG Rt.-re (Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága) változtatták.
1991-ben privatizálták [3], ezt követően a tulajdonosok gyorsan váltották egymást. 1990-től 15 év alatt az 5. tulajdonos az ukrán érdekeltségű DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. lett, mely 2004. október 1-jén kezdte meg működését. A 2008-as gazdasági válság miatt szüneteltetni kényszerültek a termelést, 2009. február 23-án pedig bejelentették, hogy a DAM 2004 Kft. befejezte működését.
A Lenin Kohászati Művek területén jelenleg az ÖKO-FERR Hulladékkezelést Koordináló Közhasznú Nonprofit Kft. tevékenykedik.
Egy válasz
Legalább 200 éve.