Az aranyszínű sárgaság Tokajban és környékén.

Serfőző Szabolcsné hegybíró Tállya-Golop Hegyközségért felel. Nem mondhat semmit arról, hogyan érinti a helyi közösséget, az ültetvényeket az országban terjedő szőlőbetegség. Csak a felettese, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának illetékese engedélyével tájékoztathatná lapunkat, de azt mondja, nem szeretne engedélyt kérni, mert ő maga nem akar nyilatkozni, hiába ő az egyike azoknak, akik a legjobban ismerik a hegyaljai viszonyokat.

Tokaj városában a helyiek által Szerelmi pincesornak nevezett kanyargós utcában az egyik takaros, családi pincészetben kérdezősködve a tulajdonos asszony azt mondja, ők nem foglalkoznak az aranyszínű sárgasággal. Szomszédságában nagygazdaságok vannak, jó viszonyt ápolnak, rájuk hagyatkoznak hát. „Ők majd megmondják, mit kell tenni” – láthatóan nem aggódik.

A kór

Az amerikai szőlőkabóca és az általa terjesztett fitoplazmás betegség Európában az 1950-es években jelent meg, majd Franciaországból terjedt fokozatosan észak felé. Magyarországon 2006-ban azonosították először, de valószínű, hogy már korábban is jelen volt. Az éghajlat melegedése és a rovar­ölő szeres kezelések visszafogása kedvezett a terjedésének, így ma a szőlőtermesztés egyik legsúlyosabb veszélyforrása – mondja Németh Csaba, a MATE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének kutatója. A szakember szerint a helyzet emlékeztet a filoxéravész idejére: lassan kibontakozó, ám óriási gazdasági kockázatot jelentő járványról van szó, amely akár teljes ültetvényeket is elpusztíthat. A betegség bakteriális eredetű, a megfertőzött tőkék nem gyógyíthatók, a fertőzött növények elhalnak, termést nem hoznak. Ami a tüneteket illeti; a fehérborszőlő-fajtáknál a levelek sárgulnak, a vörösbort adóknál vörösödnek, továbbá kanalasodnak, megkeményednek, a hajtás nem érik be, zöld marad. A virágzat gyakran „elrúg”, vagy a termés fonnyadtan lehullik. Ezek együttese utal a fertőzésre, például önmagában a levélszín változása még nem bizonyíték. A szakember igyekszik azt is hangsúlyozni, hogy a fitoplazma kizárólag a növényt érinti, a borral nem kerül kapcsolatba, így nincs sem minőségi, sem egészségügyi kockázat.

A védekezés jelenleg kizárólag a kabócák irtására korlátozódik: ez évente többszöri rovarölő szeres kezelés és a rajzás folyamatos megfigyelése. A kórokozót a kabóca terjeszti, és mivel gyakorlatilag csak a szőlőn él, a fertőzés gyorsan terjedhet. Bár több országban, például Olaszországban is kísérleteznek új technológiákkal – hanghullámokkal befolyásolva a kabócák párzását –, hatékony gyógyító módszer sehol sem ismert.