A „túl sikeres” nők dilemmája

Éveken át céltudatosan építjük a karrierünket, vállalkozást indítunk, felelősséget vállalunk. Aztán az elhivatottság és a befektetett munka meghozza a gyümölcsét: elérjük a céljainkat, ott állunk a csúcson. Az öröm és az elégedettség mögött azonban halkan mégis megszólal egy szinte észrevehetetlen hang: Mi van ha már mindent elértünk, amit valaha szerettünk volna? Akkor most merre tovább? Talán elkezdünk valami mást keresni. Csendet, teret, új értékeket. És ez a keresés pedig legalább olyan fontos része a sikernek, mint maga az odáig vezető út.

Jogunk van máshogy élni

Túl sokat dolgozol. Túl céltudatos vagy. Túl kemény vagy önmagadhoz. Szilárd küldetéstudattal rendelkező, sikeres nőként ismétlődő bírálatok ezek, amelyekkel időről időre szembetaláljuk magunkat – mintha lenne egy elvárt tempó, amihez igazodnunk kellene. Pedig mi csak máshogy működünk. Hajt minket egy belső erő, ami nem kér engedélyt, csak teszi a dolgát. Számunkra ez a természetes. Ezt pedig a tudomány is alátámasztja. A magas teljesítményű nőket mély szenvedély mozgatja: nemcsak elvégzik a munkájukat, hanem valóban hisznek abban, amit csinálnak. Elkötelezettségük nem megfelelési kényszerből fakad, hanem abból a belső törekvésből, hogy fejlődjenek és értéket teremtsenek. Ehhez szorosan kapcsolódik az a motivációs minta is, amelyet a szakmai elmélyülés, a tudásvágy és a koncentrált munkavégzés jellemez. Épp ezért nem ritka, hogy gyakran belefeledkezünk a munkába, miközben saját –