Miskolc. Ha a Szinvaparknál lenne a Tiszai

Ha a város akaratának megfelelően a főpályaudvar a belvárosba került volna, ma a Szinvapark környékén szállnánk vonatra.

Kapu a városra

Csakhogy az idő a vasutat igazolta: a nyitás után alig egy évvel, 1860-ban már Kassáról is befutottak a szerelvények, majd 1870-ben a hatvani vonal révén közvetlen kapcsolat nyílt Pesttel. 1871-ben a gömöri vasútvonal is elkészült, így Miskolc rövid időn belül valódi csomóponttá vált. A város végül kénytelen volt elfogadni, hogy a Tiszai pályaudvar lett a város új kapuja, ahonnan emberek és áruk ezrei érkeztek és indultak nap mint nap.

A századfordulóra a régi, szerényebb indóház már szűkösnek bizonyult, így 1901-ben egy új, reprezentatív fogadóépület készült el, amelyet Pfaff Ferenc, a korszak híres vasútépítő mérnöke tervezett. Nevéhez fűződik többek között a pécsi, a szegedi, a győri, a kecskeméti állomás is, csakúgy, mint a miskolci Gömöri pályaudvar.

A Tiszai eklektikus, angol romantikus stílusban épült, tornyos középrizalitjaival, nyerstégla falaival, kőkereteivel ma is különleges látványt nyújt. Ezzel a reprezentatív külsővel nem is csoda, hogy a Tiszai az egyik legkedveltebb motívumává vált a korabeli képeslapoknak.

A pályaudvar elnevezése az idők során többször változott. Kezdetben egyszerűen csak „Miskolc” állomásnak hívták, majd 1910-től hivatalosan Miskolc személypályaudvar lett. A ma ismert Tiszai pályaudvar nevet csak jóval később, 1959-ben kapta meg, az első vonat beérkezésének századik évfordulóján, örök emléket állítva az építtető vasúttársaságnak.

A debreceni „testvér”

A második világháborúban a város több más középületével egyetemben a Tiszai is célpont volt. 1944. június 2-án amerikai bombázók támadták a rendezőpályaudvart, súlyos károkat okozva a környéken. Az állomás azonban viszonylag hamar kiheverte a bombázás okozta károkat, így a forgalom gyorsan helyreállt. Az 1950-es években már napi ötvenezer utast kellett kiszolgálnia, ez az óriási szám pedig felvetette a bővítés kérdését.

Ennek egyfajta megoldásaként 1956-ban radikális terv született, melynek demonstrálására nem kell messzire mennünk, hiszen a debreceni pályaudvar története szinte megegyezik a miskolciéval. A szintén Pfaff-tervezte, a Tiszaihoz kísértetiesen hasonló hajdúsági nagyállomást 1944-ben ugyanúgy bombatámadás érte, ezt követően ott is felmerült a teljes átépítés terve. Jelentős különbség azonban, hogy ez Debrecenben meg is valósult, így a régi, historizáló pályaudvar helyét az 1960-as években egy modernista betonkomplexum vette át.

Az 1960-as évektől több felújítás követte egymást: 1963-ban villamosították a miskolci pályaszakaszt, a munkálatok során épült meg az aluljáró a vágányokhoz, és ekkor erre is hivatkozva lebontották a keleti szárnyat. Ezt a részt 1988-ban építették vissza. A kétezres évek elején átfogó rekonstrukció zajlott, melynek során a pályaudvar visszakapta eredeti tetőfedését és díszeit. Tornyain ekkortól láthatóak az állomás meghatározó dátumai (1859, 1901), homlokzatán a 2003-as felújítás emléke.