A zsírégetés a cél, tehát közepes intenzitású – egyénre szabott – mozgásformák javasoltak, amelyeknél fontos a rendszeresség, tehát heti háromszor, négyszer 30–50 perc már célravezető.
Azért nem mondok 60–80 percet, mert azt gyakran nem tudják tartani a páciensek időhiány miatt. Arra viszont érdemes figyelni, hogy minden plusz lépés, tehát a minél több gyaloglás is segíthet. Fontos, hogy ha sportolásra kerül sor, tartsuk be az előbbeket, és ne merüljön ki a mozgásforma 10-15 percben, mert ennyi idő alatt nem indulnak be a súlycsökkentő, zsírégető mechanizmusok.
A szervezet metabolikus alkalmazkodása miatt a páciensek a diéta megkezdése után azt fogják tapasztalni, hogy az elején még lement pár kiló, de aztán megáll a folyamat. Sokan gyakran itt hagyják abba az életmódváltást. Azonban ha kitartóak vagyunk, egy idő után a szervezet engedni fog, és újra beindul a fogyás. Mikor történik ez az átbillenés?
A szervezetnek van egy úgynevezett „testsúlybeállítása”: súlygyarapodás esetén a test hamar normálisnak értékeli az elért testsúlyt, és a „beállított” súlytól nehezen tér el lefelé. Tegyük fel, hogy valaki leadott 20 kilogrammot, és elérte az álomsúlyát – akkor neki legalább két évig, de inkább hosszabb ideig ebben a súlyban kell maradnia, hogy ez legyen az agy által is ideálisnak tartott/elfogadott testtömeg.
Ez a folyamat egy lassú kötélhúzás a szervezet és a fogyni vágyó páciens között, de ha az illető kitartó, akkor a test elveszíti ezt a harcot, és engedni fogja a további fogyást.
A szervezet azonban csak akkor alkalmazkodik, ha az életmódváltás kiegyensúlyozott módon történik, nem pedig drasztikusan. Ezért is van, hogy ha vizsgálati körülmények között, pusztán életmódterápiával sikerül is elérni a súlycsökkenést, a megtartás sajnos gyakran kudarcba fullad. Ezt számos tanulmány igazolta.
Ha elértük a kívánt testsúlyt, hogyan lehet a leghatékonyabban fenntartani ezt az állapotot?
Fontos, hogy ne legyen nagy változás az étkezésben, a kalóriabevitelben, és a rendszeres fizikai aktivitás is megmaradjon. Az egészséges életmód pillérei az egészséges étkezés, a rendszeres fizikai aktivitás, a dohányzás elhagyása és a kiegyensúlyozott alváshigiéné. A nem megfelelő mennyiségű és minőségű alvás ugyanis kedvezőtlen hatással van a hormonháztartásra, így a jóllakottságért felelős hormonok működését megzavarhatja, ami súlygyarapodáshoz vezethet.
Az étkezéssel érdemes megvárni, amíg nagyon éhesek leszünk, vagy jobb elkerülni ezt az állapotot, és a szervezet jelzésére hallgatva azonnal enni valamit?
A lényeg, hogy a megbeszélt kalória- és energiabeviteli határokat ne lépjük túl. Hogy ez napi ötszöri vagy háromszori étkezéssel történik meg, azt gondolom, hogy kevésbé fontos. Nyilván ez eltérhet, ha az illetőnek van valamilyen betegsége, például inzulinnal kezelt cukorbeteg. Az biztos, hogy
ha gyakran eszik valaki egy nap, akkor van egy folyamatos emelkedett inzulinszint, ami gátolni képes a zsírbontást.
Elég nagy a zaj a fogyást és zsírégetést kínáló termékek piacán, honnan lehet felismerni, amikor egy termék biztosan átverés?
Olyan csodaszer, amitől valaki életmód-változtatás nélkül, pillanatok alatt jelentősen lefogy, nem létezik. Ha ugyanolyan egészségtelenül étkezik a páciens, és nem mozog mellé semmit, akkor bevehet bármit, eredményt nem fog hozni. Ezt egyszerűen nem lehet megspórolni. A piacon számos olyan étrend-kiegészítő van, amelyet minimális és tudományosan alacsony színvonalú vizsgálatnak vetettek alá, hatásuk tehát semennyire nem igazolt.
Van olyan pont, amikor egy páciens már nem tud önerőből tovább fogyni, és gyógyszeres kezelésre van szükség?
A gyógyszeres terápia az obezitológiában nagyon fontos mankó az orvosok kezében. Ajánlások, illetve a gyógyszerek alkalmazási előiratai szerint azok a betegek kaphatják, akik 27-es testtömegindexszel (BMI-vel) és valamilyen rizikófaktorral – magas vérnyomás, megemelkedett koleszterinszint, vércukorszint-eltérés stb. – rendelkeznek. 30-as vagy nagyobb testtömegindex mellett rizikófaktorok megléte nélkül is elkezdhető.
A gyógyszeres terápia során a glukagonszerű peptid hormonok (GLP-1 vagy GLP-1/GIP) receptorain hatni képes molekulákat juttatunk terápiás mennyiségben a szervezetbe. Ezek úgy befolyásolják az agyban az étvágyközpontot, hogy a jóllakottság érzését keltik, csökkentik az étvágyat, egyesek közülük pedig lassítják a gyomorürülést – ezzel is elősegítve a telítettségérzetet –, és vizsgálatok kimutatták, hogy az ételpreferenciát is képesek megváltoztatni, vagyis előbb dönt a páciens egy egészségesebb étel mellett, és kevésbé hajlamos zsírdús, kalóriadús ételt választani. A kezelőorvos így komplexen támogatja a beteget abban, hogy kevesebb kalóriát vigyen a szervezetébe.
