Szeretnék elnézést kérni: Dr. Shubail Mohamedtől, aki a PTE KK Szigetvári Kórház gyermekosztályát vezető főorvosa

Nincs köztünk egy Mohamed sem – örvendezett az oroszlányi Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanévnyitóján a város polgármestere. Rosszul tette, és nem csak az ismert, ezerszer felsorolt okokból. Hanem azért is, mert a város összes polgárát ő sem ismeri név szerint. Nagyon pocsékul festene polgármesterként, ha véletlenül kiderülne, hogy mégis van az oroszlányiak között akár csak egy Mohamed is.
Ha ebben a pillanatban nincs is, holnap már lehet. Oroszlányban is van orvosi rendelő. Ha valaki végignézi a kórházak orvosnévsorait, nagy számban fog hasonló neveket találni. Szerencsére, mert orvosokból továbbra sincs túlkínálat. Arról nem beszélve, hogy vajon Oroszlányban vajon ki készítheti a kebabot. Talán Árpád fejedelem közvetlen leszármazottai?
A jövőbeli oroszlányi Mohamednek azzal is számolnia kell majd, hogy egy nap nekiront majd valaki az utcán, és habzó szájjal követeli, hogy tűnjön el Magyarországról. Ez a forgatókönyv nem a képzelet szüleménye, éppen e pillanatban zajlik Romániában. Bukarestben egy bangladesi ételfutárt támadott meg egy húsz éves elkövető. Arcul ütötte, megrúgta és betolakodónak nevezte. Tettét azzal indokolta, hogy „a hazáját védte.” Videót is készített. A történet szimbolikus: egy vendégmunkásra támadt rá, aki még a hátrányos helyzetű román állampolgároknál is kiszolgáltatottabb a kizsákmányolásnak, miközben megerőltető fizikai munkát végez, ami a romániai ügyfelei számára nem több a fogyasztói társadalom egy újabb kényelmi szolgáltatásánál. Szimbolikus erejű az részlet is, hogy a támadó az ellen az ember ellen tört, aki ételt visz a honfitársainak. Felkészül: a török, a libanoni, a thai, az iráni, az indiai, a vietnámi, a kínai, akik enni adnak a román – és magyar – hazafiaknak.
De nem végeztünk még a rossz hírekkel: ugyanezen a napon Kolozsváron úgy megvertek egy másik vendégmunkást, hogy kómába esett. Ez az elkövető tagadja, hogy rasszista indítéka lett volna. Mindez abban az országban történt, ahol nemrég harminc százalékos eredményt ért el a választáson a szélsőjobboldali AUR. De ez sem volt elég a magyarellenes akcióiról elhíresült pártnak. Egyik politikusuk, Dan Tanasă a támadás hírére nem arra szólította fel a társadalmat, hogy csillapodjon le, hanem arra, hogy ne vegye át az ételt, ha nem román futár szállítja ki. Mert miközben ázsiai és afrikai vendégmunkások szállítják ki az ételt, hatmillió román dolgozik külföldön. Jól értjük, hogy szerinte a hatmillió román alig várja, hogy hazasiessen Nyugat-Európából, és elfoglalja a pizzafutár állásokat Bukarestben? Ez egy valódi problémafelvetés lenne? Véletlenül sem az a célja, hogy tekerjen egyet a gyűlölet verklijén? Az európai politikai elitek egy részéhez hasonlóan az AUR az uszításra látszik feltenni a jövőjét, mintha ez bármilyen problémát megoldana – legyen az gazdasági gond, integrációs probléma vagy más társadalmi feszültség.
A magyar kisebbséget Dan Tanasă ezúttal feltehetőleg nem értette bele a „nem román” kategóriába. De ne legyünk biztosak, hogy soha nem is fogja. Nagyon úgy néz ki, hogy az AUR-nak mindegy, hogy Bendegúz, Mohamed, vagy Chuong. Tegnap még Bendegúz volt az étlapon. És holnap ismét így lehet. Magyar Hang