Lehet, hogy gazos
A mai nap papíron 15-16 km lett volna, Arkáról Encsre, pontosabban az Anyukám mondta egyik asztaláig. A kék ezen a részen szinte végig aszfalt, Boldogkőváralja és Encs között kifejezetten kellemetlen, forgalmas szakaszokkal. Néztem alternatív útvonalat, a kékről Alsócécén letérve, át a csalitoson kikerülve Gibártot, helyette Méra, kicsit rövidebb is, a Hernádon egy viszonyag új, kb tízéves gyaloghídon át, csudijó. Itt, a településekkel és a települések közti utakkal ellentétben némi árnyékra is volt esély. Céce végében egy fickó kerítést épített, kérdezte, át akar menni a Hernádon? Ööö igen. Ja, ott a híd, persze, mondja, majd hozzáteszi, lehet, hogy gazos.
Mit nekem gaz, mégis tájfutó(féle-szerű) vagyok. A hidat messziről látni, csodás, kaszált rét terül el előtte. Akkor ez pipa, gondoltam naivan. A híd borzasztó állapotban van. A vas vázra fektetett fa burkolat szét van rohadva, helyenként hiányzik, és nem, nem tüzelték el, hanem simán tönkrement, mert úgy látszik, senki sem tartotta karban.
Átmentünk rajta, nem volt gond, de egy százkilós ember talán izgulna. Átérve nem látszott az ösvény. Embermagas csalán. Próbáltam nézni, lépni párat, de akkora volt a dzsindzsa, hogy azt sem lehetett kivenni, hol van az út. Nem tudtam, meddig tart ez az állapot, nem kockáztattam. Újratervezés. Vissza a réten át, tovább a töltés tetején. Plusz három km meg még kettő a felesleges kitérő. A kutya néha tüntetőleg leült, hogy neki már elege van, locsoltam vizet a nyakára.
A töltés végén jobbra letérve szépen bele lehet csatlakozni újra a kékbe az app szerint. Kivéve, ha az ösvényt benövi a gaz, bogáncs, dzsindzsa. Szóval vissza, egy másik úton körbe, újabb majdnem egy km. Onnan Encsig szántóföld, mező, falu főút. Napocska. Gondoltam Gibárton stoppolok Encsig, bár csak négy km, de fenének se hiányzik talpalni a kamionok mellett. Nem vett fel senki ofkorsz.
Így lett 15 helyett 21.
A toszkán pacal még mindig elképesztő, csak ezért is érdemes a Zemplénbe jönni.
Egy válasz
Jöhet egy fotó a hídról