A sztori egy olyan borsodi srácról szól, akit egy hajdan jobb napokat látott, szülőfalujába visszatért egykori focista szó szerint az árokból emel ki, mert meglátja benne a tehetséget a focihoz. Ez a fajta tehetség pedig kitörést jelenthet: mind a srácnak, ha egyszer felfedezi egy NB I-es csapat, mind az edzőnek, aki szívesen visszatérne az élvonalba a vidéki kényszerpihenő után. És az előadás pont itt kezdődik: amikor a Fradi utánpótlás-válogatója lehetőséget ad a fiúnak.
Ha azt mondtam, az előadás úgy beszél a budapesti, tízezer forintos jegyárat megfizetni képes, úri közönségnek a mélyszegénységről, hogy az hitelesnek tűnjön, talán csak egy dolgot hallgattam el:
hogy Az éjjel soha nem érhet véget meglepően optimista
